2022. jan. 12.

Demeter Sándor: Visszapillantás

 

Mily egyhangu, rideg, puszta,

Szintelen most minden, minden!

Egy nagy eszme nincs a főben,

Lelkesültség nincs a szivben.

Nem szivem verése méri

Futását a perczeknek; -

Egykedvűen, évek során

Nézem, nézem: fövényórám

Szemei mint peregnek.

 

Más volt egykor! Gyermek voltam,

Alig képes gondolkozni;

Rózsát még csak játszni szedtem,

Nem szivem fölébe tüzni…

S megvillámlott fenn az égbolt,

Megrendült a föld alatt, -

Egy istennő szállt a földre,

Lelkesülést, mámort költve,

Merre útja csak haladt.

 

Homlokán a tündöklő nap,

Szeme csillag, ajka láng volt,

Két kezében kard és zászló

S kard és zászló szinte lángolt.

Mint rohantunk véle! Utját

Vérvirággal hintettük;

Előttünk a futó rémek…

Tört bilincsek, áldó népek,

Nagy, nemes, szent mind velünk!

 

Jött az éj! Ő homlokával

Leborult a véres porba.

A mi fényes, mind kialudt,

Vak sötét lett, mint pokolba’ –

A világ sirt, átkozódott…

- S milyen árva lettem én!

Kora reggel éj borult rám

S hogy tavaszom felvirul tán

Kétségbe’sett a remény.

 

Emlékezni gyötrelem volt,

Reményleni lehetetlen.

Ott feküdtem a vak éjben

Tompán, némán, érzéketlen.

Végre angyal szállt le mellém,

Homlokán a méla hold;

Szép szemén jáczint virágzott,

Édes dal szivbe szállott, -

Tünde lénye fény s dal volt.

 

Feledésnek, reménységnek

Szelid, édes, szép tündére.

Boldogságnak rövid álma,

Oly rövid a boszu éjre!...

- Nem e földre volt teremtve,

Szebb világnak lánya volt…

Visszatért; szárnyát kibontván,

És én sirtam, átkozódván:

Hogy az ég is megrabolt.

 

A két, fényes, égi lényből

Két sugárka maradt nékem,

Eltemettem mély sirboltba,

Mint utolsó reménységem.

És azóta minden év e

Sirra egy-egy ajtót zár;

Oly nehezek bánatomtul,

Rozsda-fogták sirásomtul,

Alig, alig nyilnak már.

 

Mély a sir! Bent, mint lebukott

Csillagpár, a két fény lángol;

Agg vagyok már, kezem reszket

Kihozni a sirvilágból.

Összeroskad majdan a sir,

Összeroskad majdan a sir,

Összeroskad kebelem,

S a romok közt odavesznek

Csillagai életemnek

A szabadság s szerelem.

 

Forrás: Koszorú 3. évf. Első félév 18. sz. 1865. ápr. 30.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése