Mily egyhangu, rideg, puszta,
Szintelen most minden, minden!
Egy nagy eszme nincs a főben,
Lelkesültség nincs a szivben.
Nem szivem verése méri
Futását a perczeknek; -
Egykedvűen, évek során
Nézem, nézem: fövényórám
Szemei mint peregnek.
Más volt egykor! Gyermek voltam,
Alig képes gondolkozni;
Rózsát még csak játszni szedtem,
Nem szivem fölébe tüzni…
S megvillámlott fenn az égbolt,
Megrendült a föld alatt, -
Egy istennő szállt a földre,
Lelkesülést, mámort költve,
Merre útja csak haladt.
Homlokán a tündöklő nap,
Szeme csillag, ajka láng volt,
Két kezében kard és zászló
S kard és zászló szinte lángolt.
Mint rohantunk véle! Utját
Vérvirággal hintettük;
Előttünk a futó rémek…
Tört bilincsek, áldó népek,
Nagy, nemes, szent mind velünk!
Jött az éj! Ő homlokával
Leborult a véres porba.
A mi fényes, mind kialudt,
Vak sötét lett, mint pokolba’ –
A világ sirt, átkozódott…
- S milyen árva lettem én!
Kora reggel éj borult rám
S hogy tavaszom felvirul tán
Kétségbe’sett a remény.
Emlékezni gyötrelem volt,
Reményleni lehetetlen.
Ott feküdtem a vak éjben
Tompán, némán, érzéketlen.
Végre angyal szállt le mellém,
Homlokán a méla hold;
Szép szemén jáczint virágzott,
Édes dal szivbe szállott, -
Tünde lénye fény s dal volt.
Feledésnek, reménységnek
Szelid, édes, szép tündére.
Boldogságnak rövid álma,
Oly rövid a boszu éjre!...
- Nem e földre volt teremtve,
Szebb világnak lánya volt…
Visszatért; szárnyát kibontván,
És én sirtam, átkozódván:
Hogy az ég is megrabolt.
A két, fényes, égi lényből
Két sugárka maradt nékem,
Eltemettem mély sirboltba,
Mint utolsó reménységem.
És azóta minden év e
Sirra egy-egy ajtót zár;
Oly nehezek bánatomtul,
Rozsda-fogták sirásomtul,
Alig, alig nyilnak már.
Mély a sir! Bent, mint lebukott
Csillagpár, a két fény lángol;
Agg vagyok már, kezem reszket
Kihozni a sirvilágból.
Összeroskad majdan a sir,
Összeroskad majdan a sir,
Összeroskad kebelem,
S a romok közt odavesznek
Csillagai életemnek
A szabadság s szerelem.
Forrás: Koszorú 3. évf. Első félév 18. sz. 1865. ápr. 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése