XV. Két magyar urfiak
’Pajtásom, pajtásom, kinyeres pajtásom!
Már hét esztendeje, hogy mü fogván estünk
Császár tömlöczébe, - két gerezd szöllőért;
Azután nem láttuk a napnak járását,
Hódnak, csillagoknak változó forgását!’…
Ezt ajtón hallgatta császár szép leánya:
Szóval igy felmondja császár szép leánya:
„Halljátok meg szómat, két magyar urfiak!
Atyám tömleczéből szabadult ifiak:
Felfogjátok-é, ha innen kiviszlek,
Hogy Magyarországba ingemet bévisztek?”
Arr’ a szóra mondja nagy Szilágyi Miklós:
’Bizon felfogadjuk, császár szép leánya!...
Azonnal elmene császár szép leánya
Az apja házába:
A kezéhez vevé tömlecznek kócsait;
A zsebébe tevé kevés aranyait;
Sietve elmene s megnyitá az ajtót.
Megindulának ők, onnan el, sietve.
Mikor mentek volna, vissza-visszanéze
Császár szép leánya.
„Halljátok meg szómat, két magyar urfiak!
Atyám tömleczéből szabadult ifiak:
Imhol jön, imhol jön az atyám tábora;
Jaj! már ha elérnek tüktöket levágnak
S ingem visszavisznek.
„Ne félj semmit, ne félj, császár szép leánya!
Münköt se vágnak le, ha kard el nem törik;
Téged se visznek el, ha az isten segit!”
Azon megérkezett a kegyetlen tábor.
’Pajtásom, pajtásom, láss a küsasszonyhoz,
Ne hagyjam magunkat!’
Elérte a tábor, harczba mene vélle.
Egy elmenetibe gyalog ösvényt vágott:
Visszajövetibe szekérutat csapott;
A nagy táborból csak, élve, egyet hagyott:
A ki menne haza s a hirt mondaná meg.
Mikor az eltelék, - hogy elindulának,
Igy mondja, igy mondja Hagymási László ezt:
’Pajtásom, pajtásom, próbáljuk meg egymást,
Hogy melyiké legyen császár szép leánya!’
„Halljátok meg szómat, két magyar urfiak,
Atyám tömleczéből szabadult ifiak!
Érettem de soha ne vagdalkozzatok:
Hanem térdre állok – s vegyétek fejemet.”…
Azonnal azt mondja nagy Szilágyi Miklós:
’Pajtásom, pajtásom, kinyeres pajtásom!
Én neked bocsátom császár szép leányát,
Mert van nekem otthon jegyesem, gyürüsöm;
Hüttel elkötözött hütes feleségem!’
Err’ a szóra oztán császár szép leánya
Hagymási Lászlónak ottan elmarada.
Nagy Szilágyi Miklós haza elindula.
Hagymási László is küsasszonyt elvivé.
Forrás: Koszorú 3. évf. Első félév 11. sz. 1865. márcz. 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése