Váczy János: Tompa Mihály életrajza - II. Lant és biblia

Tompa a Péchy-családnál Eperjesen. Baráti köre. Irányi István, Kerényi Frigyes. Petőfi eperjesi látogatása. A három költő szórakozásai. Költői versenyök; Irányi adatai; Tompa későbbi nyilatkozata. Tompa és az eperjesi társadalom; nőismerősei. Eperjest elhagyja; Sárospatakon időz. Berecz Károly adatai. A népregék és mondák kidolgozása. Tompa Lévay Józsefhez fordul. A miskolci tanári állásra pályázik. Tompa Pestre költözik; itteni fogadtatása. Betegsége; elkeseredése. A kórházban. A családi boldogság utáni vágya. Első kötetének váratlan sikere. Várady Antal barátsága. A „tízek társasága”. Petőfi szerepe. Vahot Imre kijátssza őket; a szövetség felbomlik. Tompa elhagyja Pestet. Beje község meghívja papjának; vizsgálata. Tompa világnézete nagy változáson esik át. Bejei élete; lant és biblia. Petőfi hatása.

Tompa az 1844. évi szeptember elején jut Eperjesre, mint Péchy Tamás István és Tamás nevű fiainak nevelője, mentora. Az idősebb, István, elsőéves joghallgató, Tamás pedig másodéves köztanuló (publicus). Tompa örömest és kedvvel foglalkozik növendékeivel, akiknek önképzőköri működésökben is nagy segítségökre van. Péchy Tamás (1829-1897) szép pályát fut meg mint közmunka- és közlekedésügyi miniszter s később sok évig a képviselőház elnöke és a tiszai ág. ev. egyházkerület felügyelője, István pedig mint közbecsülésben élt birtokos. Tompa tíz hónapot tölt Eperjesen jó barátjának, Irányi Istvánnak, aki Irányi Dánielnek, a későbbi hírneves ellenzéki politikusnak és pártelnöknek öccse volt, s Lukács Pálnak, a Radvánszky fiúk nevelőjének társaságában. Irányi István szintén előkelő családoknál (báró Soltész és gróf Szirmay) nevelősködik. Nem a megélhetés gondja, hanem az önképzés, tapasztalatgyűjtés sarkalja. Törekvése sikert ér: eltanulja a világfi műveltségét s tartózkodást mindentől, ami parlagias. Vele tart különösen Nagy László, később törvényszéki bíró, s Eördögh Dániel.* (* Sárosmegyei Közlöny 1881. évf. 3. s köv. számai) Az ő révükön ismerkedik meg Tompa Benczúr Józseffel és Vandrák Andrással is, a kollégium fiatal tanáraival, mindenekelőtt pedig Kerényi Frigyessel, aki már akkor ismert nevű költő. A régi német érzelmes lírikusokat s az újabbakat, kivált Uhlandot és Geibelt utánozza, a magyar költők közül pedig leginkább Bajzát és Vachott Sándort követi mindig érzelmes és mindig szabatos külformájú dalaiban, jóllehet nyelvén mindvégig meglátszik, hogy nem az anyatejjel szívta magába. Az eperjesi társadalom eléggé művelt már abban az időben, noha még mindig idegenszerű, csak a vármegye tisztviselői körében erősödik magyarrá, ami aztán lassankint a jobb  módú családokat mind meghódítja. Ily vagyonos német nyelvű családból ered Kerényi. Családi neve Christman; de mint költő a Vidor Emil nevet használta, többé-kevésbé egész egyéniségét is jellemezve költői álnevével. Egyszerű, de mély érzelmű, gazdag kedélyű ifjú, akit első látásra megszeretnek kortársai, s emellett erős magyar érzésű. Szívesen látja barátait magánál s kifogyhatatlan vendéglátó szeretetreméltóságában. Ez időben Irányi Istvánnal él benső barátságban; majd közéjük jut Tompa is, aki Kerényiék kertjében s terebélyes diófáik alatt sok kedves, víg órát tölt meghitt baráti körben. Még évek múlva is némi fájó örömmel említi, mennyire meghajigálták zöld dióval egymást. Néha költői műveiket is elővették s el-elábrándoztak jövő életükről. Kerényi örömest mutogatta barátainak a Kálvária-hegy lábánál zöldellő vén hársfát, amelynek hűvös árnyékában fogadta először múzsája látogatásait. A közeli fürdőkre, Czemetére és Havránra meg a savanyú vizű Borkútra is kirándultak. Kerényi volt a baráti kör központja, akinek a pesti írók közt is nem egy ismerőse akadt.

Kerényihez száll Petőfi is, midőn 1845 tavaszán a Pesti Divatlap szerkesztőségétől megválik s Felső-Magyarországba indul. Tompa  már Bártfáról küldi hozzá költői levelét. Petőfi költői tárgyainak gazdagságával, hangjának eredetiségével, egész szellemének újságával mélyen megragadja Tompát s már a hozzá írt költői levelében nem egy helyen észrevehető a Petőfi bordalainak hatása. A rokon költői lélek felbuzduló szeretetével hívja őt Tompa magához:

Hozzon egyszer, jó fiú, az Isten el,

Szívesen lát a barátság, a kehely!

Jere hozzám „sárga pitykés közlegény”:

Isten engem! fővezérré teszlek én!

Petőfi tüzes válaszában, amelyet meg-megszakít szelíd mélázása, ígéri is a látogatást s ígéretét április 4-ikén váltja be. Pár nap híján egy hónapot tölt ekkor Petőfi Eperjesen Kerényi és Tompa társaságában; kiöntik egymás szívébe ifjúságuk örömeit és küzdelmes múltjok emlékeit. Ki gondolta volna, hogy e kis társaság két tagja oly kiváló szerepet játszik a jövőben; hogy a 22 éves vándorszínész és utóbb segédszerkesztő három év múlva hazánk első emberei közé emelkedjék s nála idősebb költőtársa vigasztalja nemzetünket a sötét gyász napjaiban Petőfi eltűnése után? Ki sejthette volna, hogy a szíves házigazda, ki csodálkozva hallgatta Petőfi sok viszontagságát, s ki oly mély vonzalommal csüngött mindenen, ami magyar, itt hagyja hazáját s az új világban lelki egyensúlyát elvesztve, oly tragikusan fejezze be életét?... Most vigadnak, ábrándoznak. „Gondolhatni – mondja Tompa az Erdei lak-hoz írott jegyzeteiben -, hogy mulattunk! Ifjúság, kedv, ragyogó álmok, szabadság,  költészet jártak velünk s mosolyogtak reánk.” Petőfi is azt írja az Úti jegyzetek-ben, hogy boldog órákat töltött Kerényivel és Tompával. Versenyre is kelnek Az erdei lak című költeményeikkel, amelynek tárgyára Irányi István hívja fel barátai figyelmét.* (* Máriássy Béla: Tompa M. Eperjesen, az Eperjesi Lapok 1903. évf. 45-50. sz. és Ferenczi Z. Petőfi életrajza, II. köt. 107-118. l. – Tompa jegyzetei Az erdei lakhoz, az 1885-iki kiadás I. köt. 342. 5. l. – Nagy S. id. tanulmánya.)

Váczy János: Tompa Mihály életrajza - I. A költő gyermek- és ifjúkora

Tompa életpályájának átpillantása. A Tompa-család; az öreg Tompa Mihály; megnősül; felesége meghal. A költő születése; gyermekévei; árvasága; sorsának mostohasága. Nagyszülei; nagybátyai. A gyermek elvégzi a falusi iskolát. Bihari György rektor. Tompa Sárospatakon; szolgatanuló. A sárospataki főiskola nagy szerepe a magyar művelődés történetébe. Tompa egy évre megszakítja tanulását; sárbogárdi segédtanító; Mészöly Klárika. Folytatja tanulmányait Sárospatakon; nevelősködik. Első zsengéi; a lángelme eredetisége hiányzik bennük. Ismeretsége Szemere Miklóssal és Kazinczy Gáborral. Böszörményi Károly és húga, Katalin. Tompa szerelme; érzelmi hullámzása; lemondása. Bizonytalan jövője; betegeskedése. Kedvtelései. Költészetével próbál ösvényt vágni magának. Vörösmarty hatása. Bónisné Pogány Karolina. Gyűjti a mondákat; félbeszakítja tanulmányait. A bártfai fürdőben. Eperjesre megy nevelőnek.

Tompa Mihályt a magyar költők sorában kitűnő hely illeti meg; nem az elsők egyike, de mindjárt az utánok következő; sőt valódi remekei is vannak. Élete és költészete egyaránt fokozatos, bár eleinte lassú fejlődést mutat. Míg azonban költészete mindvégig nyer mélységben és erőben, az ember élete alig éri el a delelő pontot, gyorsa hanyatlik. Szegények lép a világba, de tisztes anyagi jólétre küzdi magát. Első papi szónoklata – legátus korába – csaknem kudarccal végződik, de hamarosan jeles szónoknak ismerik el. A régi rendszer hívei az új lelkészt alig akarják körükbe fogadni, de rövid idő múlta már az egyik első ref. egyházközség híva meg lelkészéül, s általában híres papnak tartják. Költői kísérleteiből, amelyek a Regélő, Társalkodó és Athenaeum lapjain jelentek meg, alig sejthette volna bárki, hogy Tompa neve négy-öt év múlva a legnépszerűbbek közé tartozik hazákban; s aki előbb epikai műveivel alapította meg hírnevét, a nemzeti gyász napjaiban a kétségbeesésig nyilalló fájdalomnak oly művészi húrjait zendítse meg lantján. Azonban szerencsés haladását megirigyli a kegyetlen sors. Csapások zúdulnak reá s pályáját úgyszólván derékon törik ketté.

Íme Tompa élete.

Az alábbi sorok e néhány fő vonás részletesebb rajzát nyújtják.

Tompa ősei Borsod-vármegyei nemesek voltak. Első ismert őse János és fia, Mihály, azután István, akik I. Lipót királytól a velük valószínűleg rokonságban levő Tóth György révé 1665-ben nyertek nemességet; oklevelüket Borsod-vármegyébe, Ónodon, 1668-ban hirdették ki. A Tompa nemzetség csakhamar két ágra szakad: borsodi és hevesi ágra. Emebből vármegyei tisztviselők is lettek, míg amaz szegény sorsú maradt. A nemesi oklevélbe említett Mihálynak egyik unokája, István, Tisza-Tarányból Igricibe költözött s kilenc gyermeke közül a negyedik, György, volt költőnk nagyapja. 1769. szept. 3-dikán született; húsz éves korában feleségül vette feleségül Tóth István igrici-beli lakos leányát, Katalint. Mind a ketten nagy kort értek. Tompa György hetven, neje hetvennégy éves korában halt meg.

Tompa György szerény vagyonkát örökölt: egy kis alacsony házat s néhány hold földet. A „gyalogok” lenézett osztályához tartozott, mivel lova s kocsija nem lévén, gyalog járt. Hat gyermeke közül a második s első fiú, Mihály, 1794. szept. 27-dikén született. Míg öccsei, István, János és András otthon az ősi telke földmíveléssel foglalkoztak, Mihály csizmadia mesterségre ment s megvált az apai háztól. Vándorlása közben Rimaszombatba került, ahol meg is telepedett. 1817. július 19-dikén megnősült, feleségül vevén Bárdos János és Jakab Erzsébet leányát, Zsuzsannát. Az új pár nagyon szegény sorsba élt: kicsiny, egyablakos, mestergerendás udvari szobában lakott, s itt született költők 1817. szept. 28-dikán s két nap múlva tartották a keresztvízre.* (* L. agy S. adatait a M. N. Múzeum könyvtárában 3590. Fol. Lat. jegy alatt őrzött kézirat után az Irodalomtörténeti Közlemények 1907. évf. XVII. köt. 421-8. l.; továbbá: Ifj. Mitrovics Gyula Adatok Tompa diákkorához c. cikkét a Sárospataki Lapok 1890. évf.) S mintha a hervadó lombok méla báját már a bölcsőben szendergő kisded átérzette volna, kora ifjúságától fogva mindig édes-bús fájdalommal szemlélte a természet közelgő halálát, amely születésére emlékeztette.

Szüleinek a mindennapi is szűken telt, mivel az apa sem a magánéletben, sem a mesterségben nemigen volt megbízható ember; sokszor megfeledkezett magáról. Bár mesterségét kitanulta, nem lehetett a céh tagja, nem volt szabad „újból dolgoznia”, foldozó varga volt. Neje korán elhalt 1822. körül tüdővészben, s a költő, bár első gyermeke volt, nem is emlékezett reá s – mit később maga írta – nem tudta: vajon a valóságból vagy nagyszülei emlékezéseiből próbálta-e megalkotni képmását. Az apa özvegye maradván odahagyta Rimaszombatot, Miskolcra költözött s ott lakott haláláig. Első fiát, Mihályt nagyszülei vették magukhoz, ahol az öreg Tompa György és fiai mellett korán segédkezett a mezei munkában; de a szegény árvának gyakran éreznie kellett a szerető anyai szív hiányát, amelyet az apa sem nem tudott, sem nem akart pótolni.

Az árva gyermek fogékony szívét mélye meghatja az elhagyatottság keserű érzése, amely évek múlva is oly fájón rezg vissza keblében. Bizonyosan a maga szomorú emlékeiből meríti az egyes vonásokat a Látogatás urambátyámnál című rajzához is, amelybe az erőltetett humoros hang alól is minduntalan kiérzik a még egyre sajgó gyermekkori keserű hatás. Rongyos viskóban haldokló anyáról szól, aki úgy költözik el a földről, hogy fia még búcsút sem vehet tőle. Nem lett belőle predikációs halott. Mikor kivitték hideg tetemeit, a fiú keservese sírt s mindenáron ki akart menni, hogy anyját elkísérje a sírig; de ruhácskája nagyon selejtes és keshedt volt, lábbelije meg éppen nem volt, pedig „künn átkozottul csikorgott”, mert „akkor volt az a nagy tél”. Könyörtelen nagybátyja a szobába zárta, ő meg az ablakhoz futott, de nem láthatott ki rajta, mivel  hogy be volt fagyva vastagon. „Majd kétségbeestem – írja Tompa -, hogy szegény anyámnak legalább csupasz koporsóját nem láthatom utószor! Szerettem volna bezúzni fejemmel az ablakot, de nem mertem az öregtől.”