2013. febr. 3.

GIACOMO PUCCINI (1858-1924): Bohémélet – Tosca – Pillangókisasszony – Gianni Schicchi – Turandot





Kis örömök, mindennapi kis események és nagy szenvedélyek, érzelmek költője volt Giacomo Puccini, aki a toscanai Lucca városában született, ahol ükapja, dédapja, nagyapja és apja a dóm orgonistája és zenetanára volt. A gyermek apjától és egyik nagybátyjától kezd zenét tanulni, de hamarosan túlnövi mestereit. Felveszik a luccai, majd a milánói konzervatóriumba. Milánóban ösztöndíjat kap. 1882-ban elnyeri a konzervatórium érmét és a „maestro” címet. Mestere, Ponchielli egyengeti útját a színházak és a Ricordi kiadóvállalat felé.

Első operája, a Lidércek (1884) Ferdinando Fontana szövegére készült. Verdi elismerően nyilatkozik róla. 1889. április 21-én a milánói Scalában került színre második operája, az Edgar. Az ifjú maestrónak nincs sikere, de fejlődésében az Edgar fontos lépcső.

1893. február 1-jén a torinói Teatro Reggióban zajlott le első sikeroperájának, a Manon Lescaut-nak a bemutatója. Az opera szövegét Giuseppe Giacosa és Luigi Illica írta Prévost abbé kisregénye alapján. Puccini kezd magára találni, és operájának sikere egyre fokozódik. (A mű magyarországi bemutatója 1894-ben vált; a librettót Radó Antal fordította.)

1897. május 6-án Velencében mutatják be első mesteroperáját, a Bohémélet-et (Magyar bemutatója 1905-ben volt, szintén Radó Antal szövegfordításában).

Ebben az operában már minden tökéletes. A legszebb olasz hagyományokat folytató érzékeny zene, a tökéletes ember- és jellemábrázolás, a festői hangszerelés. A librettó Henri Murger francia író Jelenetek a bohémek életéből című művén alapul. A már jól bevált Luigi Illica volt a dramaturg és Giuseppe Giacosa a költő. Puccini nagy csatákat vívott velük, amíg elérték a kívánt szintet és hatást. Fontos mű, aminek minden előadása bearanyozza életünket. Csak a zenetörténeti precizitás kedvéért jegyezzük meg, hogy egy évvel Puccini operája előtt már előadatott Ruggiero Leoncavallo egy Bohémek című operát, de ez Puccinit nem zavarta, hiszen Manon Lescaut-jának is volt elődje Jules Massenet tollából.

1900. január 10-én a római Teatro Costanziban mutatták be Puccini  második sikeroperáját, a verista zenéjű Toscá-t. A szöveget Victorian Sardou francia szerző drámája nyomán Illica és Giacosa írta. (Magyarországi bemutatója 1903-ban; Várady Sándor a librettó fordítója.) Csak Puccini erős drámai érzékének köszönhető, hogy a mű nem lett grand guignol, hiszen a darab végén jószerivel csak a súgó marad életben, meg néhány mellékszereplő. Az erőteljes, nyers, de sosem durva zenei kötőszövetbe finom lírai kitérők vannak beleágyazva, szinte patikamérlegen adagolja Puccini a vad és a lírai zenét. Operái közt a Tosca és A köpeny csatlakozik a realizmus verista irányzatához, Mascagni Parasztbecsület-éhez, Leoncavallo Bajazzók-jához, de felülmúlja őket. Bizet Carmen-jével áll egy szinten a Tosca, és ezzel igen sokat mondtunk.

1904. február 17-én a milánói Scalában kerül bemutatásra a Pillangókisasszony, és nagyot bukik. (Magyar bemutatója 1906-ban volt, Várady Sándor fordításában.) Puccinit nem keseríti el a fogadtatás, rövidít, változtat, átcsoportosít, és a következő előadások óta a mű biztos siker. A maestro kedvenc műve. A librettó alapja az amerikai David Belasco elbeszélése, melynek dramatizált változatát Londonban látta Puccini, s rögtön megragadta a szenvedő s önmagát elemésztő kis japán lányka tragédiája.

Puccini ez idő tájt szeretett bele egy nagykereskedő kétgyermekes feleségébe, Elvira Gemignaniba, leánynevén Bonturiba. Együtt élnek, majd a férj halála után (1904) összeházasodnak. Puccini szép és gazdag s főleg világhírű féri volt, a nők bálványa, ő azonban jobban vágyott a békés otthonra, mint a kalandok izgalmára. Nyugalomra volt szüksége. Szép házat vett Torre del Lagóban, ott dolgozott, vadászgatott, kedvelte az autózást, többször szenvedett balesetet, de a sebesség varázsától nem tudott szabadulni. Hírneve túlnőtt Európán, 1910. december 10-én a New York-i Metropolitan operában Toscanini dirigálja új művét, A nyugat lánya című opera-westernt, hatalmas sikerrel.

Szinte felderíthetetlen ma már, miért írta meg A fecske című félig opera, félig operett művét, amely nagyot bukott. Következő alkotása egy zenei hármas oltár, három egyfelvonásos opera: A köpeny, az Angelica nővér és a Gianni Schicchi. Egy párizsi horror, egy apácaidill és egy harsány reneszánsz komédia egyetlen este Ezek is New Yorkban, a Metropolitanban kerültek színre 1918. december 14-én, óriási sikerrel. Rómában a siker még fokozódik a következő évben. A három mű közül a Gianni Schicchi a vígoperák gyöngye, sokszor társaitól különválasztva is előadják, más művel párosítva A köpeny szövegét Giuseppe Adami, az Angelicá-ét Giuseppe Forzano írta, aki egyszersmind a Dante ihlette Gianni Schicchi librettistája is. (Hazánkban 1922-ben mutatták be, a fordító Nádasdy Kálmán.)

Utolsó operáját, a Turandot-ot Puccini nem tudta befejezni, a Liu halála jelenet végére érve ő is elhunyt Brüsszelben; gégerák vitte el. A mester vázlatai alapján Franco Alfano fejezte be az operát. Bármennyire átélte is a mester zenei világát, az utolsó jelenet bizony sajnálatosan halvány. (Nálunk 1927-ben volt az ősbemutató, Lányi Viktor fordította a szövegkönyvet.)

Puccini A nyugat lányá-ban, a Gianni Schicchi-ben és főleg a Turandot-ban teljesen megváltoztatta zenei nyelvezetét. A westernben nyers, ugyanakkor Minnie alakját festve gyengéd, a Gianni Schicchi-ben apró, igen jellegzetes elemekből rajzolja meg a szereplők karakterét. Igazi miniaturista. A Turandot-ban áthágja a hangnemi korlátokat, hatalmas apparátust vonultat fel, de gyengéd kamarahangot üt meg a miniszterek tercettjében és Liu jeleneteiben. Teljesen uralja Debussy új harmóniáit, Richard Strauss mamutzenekarát. Bensőség és színi hatás vezérli tollát. Sokan el akarták vitatni tehetségét, sikereit, de helye ma már sziklaszilárd a színházak repertoárjában, s a sznobok hallgatnak, vagy legfeljebb nem mennek el az előadásra, ha Puccini-művet adnak. Az „egyszerű emberek” ezzel szemben mindig megtöltik a színházat, és ők vannak többségben.