(A korabeli helyesírás meghagyásával!)
I.
NYÁRÉJÁLOM
Oh, engedd, hogy szebb világról
Dalolhassak! – Messze, délen,
Távol tenger fénylő habján,
Egy dús sziget áll kevélyen.
Mappán hasztalan keresnéd,
Lexiconban sem találod:
Olyat költő álmodik csak,
Geographus soh’se látott.
Körbe fogja rengeteg bérc,
Erdők, sűrű, mély vadonja.
Banán- s pálma-óriások
Állanak ott büszke sorba.
Cserje helyett korall-bokrok,
Tulipánfa, cyprus közbe.
Ágot ággal vad liánék
Szalagjai fűznek össze.
És alighogy bírja terhét:
Földig hajol minden ág ott.
Szinte lekacagnak róluk
A gyümölcsök, a virágok.
Kókuszdió, füge, narancs,
Datolya a legjavából
Indiai fürtös szeder,
Fehér naspolya Japánból –
Teremnek ott csodamódon
Buján, mint nálunk a gomba,
Egy kis harmat hull reájok
S meg is vannak candirozva.
Ezenkivül pótolják a
Muzsikát is némiképen:
Himbálóznak, megcsendülnek
A leghalkabb esti szélben.
