Ó, gyermekek, akinek anyja van,
Vígan dalolhat, élhet boldogan,
Áldva ejtse ki mindig a nevét
És csókolja meg áldott jó kezét.
Ha felzokogsz szomoru éjeken,
Ő rádhajol: - „Miért sírsz gyermekem?”
Könnyezik, hogyha könnyes a szemed,
S ha öröm ér, ő is
örül veled.
De az árvára vajjon ki vigyáz,
Ha téli este üres lesz a ház?
És ha beteg, kis ágyánál ki van?
Ki kérdi tőle: - „Hol fáj, kis fiam?”
Kitől kérdezze, hogyha itt a dél:
- „Édesanyám, ma miért nincs kenyér?
Ki marad velem itthon délután?...
Ki varrja be, ha rongyos kis ruhám?”
Az árva vajjon kinek kesereg:
- „Ma megbántottak a rossz gyerekek…”
Bármit kérdez, rá – senki se felel,
- „Jaj, Istenkém, anyám mért vitted el…?”
Ó, gyermekek, akinek anyja van,
Vigan dalolhat, élhet boldogan.
Áldva ejtse ki mindig a nevét
És csókolja meg áldott jó kezét.
Forrás: Gyakorlati
pedagógia. - 4. évf. 4. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése