Mit ér a dusnak pergő élete,
Ha nem fakad virág a gyümölcs nyomán?
Mit ér a fény, a bőség tengere,
Ha nem segít a lelkek nyomorán?
… Az illatos kenyér kezembe’ van:
Az égre száll derült tekintetem:
Hogy dolgos éltet adtál részemül,
Imádlak, áldlak, édes Istenem!
Forrás: Gyakorlati
pedagógia. - 4. évf. 1. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése