Aranyhaju Hajnal
Rózsapiros arccal
Rákacag az éjre:
Álljon immár félre!
Violaszín fátyol
Libeg a válláról
S gyöngysor a nyakáról:
Harmat hull a fákról.
Sáppadoz az égbolt
Nefelejcsszín selyme:
„Hallga…” – mintha minden
Ijedten szepegne.
Madárnak, virágnak
Nem kész még ruhája,
Pedig harangoznak
Hajnali imára.
Megszólal a Hajnal,
S ezer kisharanggal
Felelnek a tornyok,
Dalolnak az ormok…
Vadvirágos völgyek,
Évszázados tölgyek…
Ringó kalászföldek,
Mind-mind Ave-t suttog.
Madárének, dal, fütty…
Pitypalattyol a fürj:
harangvirág-illat
Föl, az Égig elhat.
S Égből le a földre,
Földből föl az Égbe
Csilingel az Ave
Imádságos hangja…
Csillagmosolygással,
örök Ige Anyja
Ölében szendergő
Kicsi Jézuskával
- Égi boldogsággal –
Kedvesen hallgatja…
Majd az Ave hangját,
Anyák sóhajtását, -
Mária fohászát
A Négy Folyó árja
Halkan elringatja…
Meg-megcsókolgatja…
S Kárpátnak… Erdélynek
Halkan széjjelosztja…
Forrás: Gyakorlati
pedagógia. - 4. évf. 2. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése