A szegény fák sírnak, rínak,
Száz sebükre orvost hívnak.
Hernyó lepte rongyos águk,
Oda lesz szép koronájuk!
Meghallja ezt erdő, berek,
Miként sírnak falevelek
S már is jönnek a madárkák:
A hernyókat kardra hányják,
Eszik, csípik vidám kedvvel,
Megbirkóznak százezerrel.
Bizony, ha ők nem volnának,
Lelke veszne a sok fának,
S nem teremne a cseresznye,
Alma, körte egy szemet se.
Igy segit a madár nekünk,
Együtt örül, búsul velünk,
Szeressük hát mi is őket,
E hűséges kármentőket.
Forrás: Gyakorlati
pedagógia. - 4. évf. 3. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése