Jertek, feleim, temetőbe megyünk:
Imára borulni keresztfa tövében;
Áldott ama hősök emléke nekünk,
Kik nyugszanak ottan a béke ölében.
Ó, drága az élet, a vér, feleim:
Semmink se veszett el örökre míg élünk!...
S ők véröket ontva a harc mezein,
Meghaltak, az életet adva miértünk!
Ott nyugszanak ők a keresztfa körül,
Az isteni Hős vigaszos közelében;
Ő az, ki a vértanukon könyörül:
Békére találnak az ő közelében…
Meghajlik, Uram, Te előtted a térd:
dj holt hiveidnek örök nyugodalmat:
Add meg nekik országodban a bért, -
S nekünk, letiportaknak – diadalmat!
Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 4. évf. 8. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése