Mi nekünk ez a nap? ujesztendő napja,
A szabadság Istenének virágvasárnapja.
Húsvét ünnepe is… sokszoros nagy ünnep,
Adjunk érte hálát a mi Istenünknek.
Mi nekünk ez a nap? Ujesztendő napja.
Uj időknek, uj egeknek fénylő virradatja.
Azelőtt a lelkünk csak a multon gyult ki,
Egy jövendő ezredéven innen indultunk ki!
Mi nekünk ez a nap? Virágvasárnapja,
Szabadságunk Istenének legszebb diadalma.
Csupa virágból van, csupa hozsannából,
Álmodozó honfiszivek szent imádságából!
Mi nekünk ez a nap? A föltámadásunk,
Alig volt a föld kerekén halottabb nép nálunk.
Már ki is faragták szépen a fejfánkat…
… S im egyszerre csoda történt: a halott föltámadt!
S amit akkor kezdtünk, az volt csak az élet!
Óh ragyogó nemzet-álmok, napfényes remények!
Nincs szebb a világon egy boldog nemzetnél,
Milliókat eggyétevő hazaszeretetnél!
Szüksége is lett rá hamar a hazának:
A magyar ég boltozatján ezer felleg támadt.
Irigység, gonoszság törtek életünkre…
Most vagy soha – válik el, hogy magyarok leszünk-e?
S fegyvertelen kézzel, pőrén, készületlen,
Fölvettük a szent háborut hét ellenség ellen.
A csodák kora ez!... Soha sugár ennyi!
… Ide jár vissza a lelkünk erőt meríteni.
A csodák kora ez! A magyar pusztákon:
Fűszál helyett szurony termett két akkori nyáron.
Kész hősök keltek ki a föld göröngyébül,
Dicsőséget hagyni ránk fényes örökségül!
… És te ragyogó nap, sokszoros szent ünnep:
A hazánkért élni, tenni Te tanits bennünket!
S érte büszkén menni száz halállal szembe:
Ha valaha zendülne még ujra: „azt üzente!...”
Forrás: Gyakorlati
pedagógia. - 4. évf. 2. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése