Mézes János: Békakirály nevenapján

Békakirály nevenapján

Harsog a dalárda:

- Kuty! Kutykuruty! Brekk!

Brekeke!

Nagy zaj a határba.

Kis leveli öreg varangy

Fujja pukkadásig,

Nem érdekli egyiket sem,

Mit dalol a másik.

Békakirály büszkén pislog

Vizliliom trónján,

Körötte a sok hódoló

Ugy zug, mint az – orkán!

Behunyják a szemüket is,

Dagad a tokájuk,

Még a dobosgém hangja se

Hallik el hozzájuk…

- Lármás csürhe! – Nagy álmosan

A dobosgém morran.

- Elhallgattok? Avagy rendet

Én teremtsek ottan?

- Kuty! Brekeke! – zengik tovább,

Ámde nagyot néznek:

- Békakirályt a dobosgém

Viszi pecsenyének…

Nádasfalván a nagy cécó

Igy ért szörnyű véget…

Azóta igen óvatos

Lett a békaének.

Ha megszólal a dobosgém,

Elnémulnak menten:

S lehet királynak névnapja,

A nyelvük se leffen…

Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 4. évf. 3. sz. 1938.