Milyen oszló, milyen foszló,
Ducoshátu, szép, pirosló,
Illatos, lágy, hófehér,
Az uj, szent magyar kenyér.
Milyen ropogós a héja,
Kivánatos a karéja!
S mily beszédes, mily szelid,
Mikor frissen felszelik!
Lisztjét édesapám hozta,
Anyám keze dagasztotta,
Tán azért is oly szépszinű,
A kalácsnál is jobb ízű!
Tán azért száll, hogyha látom,
Ég felé az imádságom:
Ó, édes, jó Istenünk!
Mindig ilyet adj nekünk!
Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 4. évf. 5. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése