Tudjátok, mi a magyar lobogó?
És rajta cimerünk: a négy folyó,
A hármas hegy és a Szentkorona?
Király fejér sem fedte szebb soha.
Tudjátok, hogy e zászló mit jelent,
Ha friss szellőben vian messzi leng?
Tünt ezredévbe intő kéz mutat:
Nézd, magyar, nézd nagy, hősi multadat!
E zászló lengett sok, dicső csatán
Győzelmi jelként büszke vár fokán.
És mikor a vár elhullt, elveszett,
Rab magyar óvta fájó sziv felett.
Tudjátok, mit jelent, ha csüggedőn
Leejti szárnyát kint a temetőn,
Ahol virágos hőssirok alatt
Apák, fiuk ezrei nyugszanak?
Ugy nézzétek a magyar lobogót,
Egy boldog nemzet büszke disze volt.
ma csonkaságunk fájdalmas jele,
A szél a multba sirva nt vele.
A négy folyóból csak kettő maradt,
Rab nemzet él a hármas hegy alatt,
Szent koronánk nagy elődök után
Ma nem ragyog király fején Budán.
Mert végzetünk, hogy országunk felett
Csapkodja hullámát nyugat, kelet,
S mint örvénylő habokon hősi kar,
Ugy küzdjön mindig ujból a magyar.
De csatavesztés, balsors, árulás,
Mind próba csak, hős népem, semmi más.
És hogyha ujra fölcseng: kard ki, kard!
Naggyá teszi még Isten a magyart!
Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 4. évf. 6. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése