Szép volt, kemény acélpajzs volt,
Millió magyar ököl védte;
Ezer évnek halálos harcain
Millió magyar meghalt érte.
A balmezőben négy ezüst folyó;
Duna, Tisza, Dráva, Száva;
A jobbmezőben hármas szent halom:
Tátra, Fátra, Mátra.
Hármas halomban a kettős kereszt,
Mely éggel halmot, folyót összetart,
Mellyel e drága véráztatta földhöz
Odaszegezte Szent
István a magyart.
A pajzs fölött szent magyar korona:
Tartották gyengéd angyali kezek.
Csillag volt, mely viharban, vészben
Minden nyomorból, bajból kivezet…
Ki ütötte le a szent koronát,
Drága gyöngyét a magyar címernek?
Ki tépte ki a hármas halomból
A kettőskeresztet?!
Ki üzte el az ég követjeit,
Hogy a címert ne védje senki többé?
Ki dobta oda a szent hazát,
A pokolbeli ördögöknek?!
Hogy lehullotta szent korona
S erős angyal nem állt őrt a vártán:
Magyar hősök akasztott teste mellett
Kacagott a Sátán.
Azután öklét a
címerbe vágta,
- A kettős kereszt nem védte azt, -
Arra a hármas halom csak lehullott,
S a négy ezüstfolyóból kettő maradt…
S ott hevert a szent címer összezuzva,
Leköpve, összerugva, meggyalázva
A szemétdombon, hogy gyalázatát
Egész világ kárörvendve lássa…
Áldott, aki lehajlott érte,
Letörölte róla a szennyet,
S visszatűzte a hármas halomba
Szent lándzsáját a kettős keresztnek.
Ezerszer áldott, ha ujra rajta lesz
A négy folyó és hármas szent halom
S a szent korona fénye ragyog
Két szárnyas angyalon.
A balmezőben négy ezüst folyó,
Duna, Tisza, Dráva,Száva,
A jobbmezőben hármas szent halom,
Tátra, Fátra, Mátra.
Hármas halomban kettős kereszt,
Mely éggel halmot, folyót összetart,
Mellyel e drága véráztatta földhöz
Odaszegezte Szent István a magyart.
A pajzs fölött szent magyar korona:
Tartják ujra erős angyal-kezek;
Csillag lesz, mely viharban, vészben
Uj ezredév felé vezet.
Szép lesz, kemény pajzs ujra a címer:
A magyar életet adja érte oda…
- De összezuzni, meggyalázni
Nem engedi – soha!
Forrás: Gyakorlati
pedagógia. - 4. évf. 5. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése