Tavasszal a napsugár
Csókot ejt a földre,
Nől a virág, nől az ág,
Nől a vetés zöldje,
- Isten néz a földre.
Nyáron érik a gyümölcs,
Meg a kenyér magja,
Télre szóló kenyerét
Ki-ki csürbe rakja.
- Ezt is Isten adja.
Ősszel jön a hervadás,
Megy a gólya, fecske,
Hulla levél a fákról,
Fujja a szelecske.
- Isten igy rendelte.
Télen csendes a határ,
Fehér a ruhája.
A jó Isten bölcs keze
Paplant terit rája.
S az uj tavaszt várja!
Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 4. évf. 5. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése