Hárman voltak: apa, anya
S a négy éves Janika
Milyen szép volt kard és csákó,
Meg a hintaparipa!
Játszadoztak együtt hárman,
Amig egyszer igazában
- Katona lett apuka…
Az utcákon zeneszóval
Vonultak a katonák.
Frissen, bátran mentek védni
Mindnyájunknak szent honát.
Éljen-mámor zugott-bongott
És Janika felujjongott:
-Nini! Ott megy apuka!
Kint az ágyuk dübörögtek,
Vértől piros lett az ég.
Csatamezőn sebesültek
Sóhajtottak: Jaj!, ne még…
S valaki már nem hallotta,
Míg valaki itthon mondta:
- Anyám, hol van apuka?
… Évek multak, rózsák hulltak,
Elmulott a háboru.
János lett a Janikából
S vig szeméből – szomoru…
Nem kérdezi: (nincs, ki tudná,
S nem mondaná, aki tudná),
- Hová lett az apuka…
De este a csillagokat
El-elnézi szomorun…
Lám, ott fenn, a felhők felett
Szép hadinép most vonul.
Vigaszos hang sugja néki:
(Ha a szivét meg is vérzi)
- Igen… ott jár apuka!
Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 4. évf. 5. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése