(Térképkoszoruzásra.)
Árpád szerezte szent Hazánknak
Kicsinyre festett képe, te!
Végigsimitom sebzett tested,
- Ó, ezredévünk végzete…
Hazámnak bánattépte arca,
Világ térképén legszebb pont:
Meddig maradsz még összetépett
És fájó gyászruhába vont?
Északnál Kárpát görnyedt bérce,
Keletnél székely hegyszalag:
Ó, lesz-e nótás még az erdőd?
És néped lesz-e még szabad?
Forrásod tiszta szent vizét, jaj,
Ki issza most, siró Tiszánk?
Északról, délről, napkeletről
Sok kósza nép nevet miránk.
De mint a gyöngy a kagyló mélyén:
Szivünkbe rejtve él hitünk.
S bár fáj a tőrnek még nyitott sebe,
De élünk, dolgozunk, hiszünk!
E hittel szőttük koszorunkat,
Mi aprószivü emberek,
S beléfont mindenegy virágunk
Az Isten érintette meg.
E hittel áldott kis virágok
Hazám képére hulljatok!
Az ős-hegyekkel védett ország
Szent porához simuljatok!
Kézzel az Isten érintette meg,
Csókkal pedig az ajakunk.
Belétemetjük esküvésünk:
Mi győzni, győzni akarunk!
Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 4. évf. 5. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése