Szeretném, ha hangom harsonaszó lenne,
Élőket, holtakat vészre keltegetne, -
Ha belesikoltna Trianon éjibe
S legjobban, legjobban a sírok mélyibe, -
Süppedő sírokba leharsogná jajunk:
Látjátok-e milyen elesettek vagyunk!?
Olyan az életünk mint egy lidérc-álom:
Ránkfekszik, agyonnyom az idegen járom!
Pirossapkás hősök,
Negyvennyolcas ősök!
Látjátok-e fentről erőtlen karunkat,
Szégyenpirtól piros, tüzelő arcunkat?
A sok vérrel szentelt országunk négy tája,
Dicsőségtek helye, - keselyük tanyája!
Van-e nyugodalma porló csontotoknak,
Hiszen felettetek,
Kósza idegenek
Léptei dobognak?!
Mócok uraskodnak a csiki hegyeken,
Ujra sir a magyar Zalatnán, Enyeden!
Tudtok-e nyugodni, hisz rab a Felvidék?
Tudtok-e pihenni: köröttünk minden ég!
Ó, fel! Fel! Ébredjetek!
Ti mélyen alvó csont-ezredek!
Harsogjon ujra, zengjen az ének,
Klapka indulója: „Fel,fel vitézek..”
Halott katonák, elnémult gárda:
Jöjjetek, hisz a szabadság várja
A bátor lelketek!
Damjanich fiai, Guyon katonái,
Kishitű maiknak
dicsőült apái:
Fel, fel! Ébredjetek!
Porló csontotokat, mely szerteszóródott,
Melyet olyan drága föld takar:
Hordja egybe a vihar, az orkán,
Adja ki a korhadó avar!
Jöjjetek! Ébredjetek!
Ti alvó csont-ezredek!
. . . . . .
S ha megindul a halott hadsereg,
Megy ujra, rohan… a föld megremeg:
Bem apó kardja Erdélyre mutat,
Damjanics Bánátba vágja az utat
S egy halott gárda élén Görgey
Felvidék szivét, Kassát döngeti!...
Ó, ébredjetek! Jöjjetek!
És a gárdában, köztetek
Ott leszünk mi is veletek
S a negyvennyolcas helyeket
És mindent visszaszerzünk!!
Az Istenünkre esküszünk!!
Forrás: Gyakorlati
pedagógia. - 4. évf. 2. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése