Fogd, tartsd erősen a zászlót!
Markold meg, testvér szilajon:
Beletép a félvilág szele,
Tépdesi dühödten, vadon!
A három szint, a szentet, dicsőt,
Szaggatja félvilág dühe!...
Fogd, emeld magasra a zászlót,
Hagy érje napfény, levegő
S kiáltsd ércesen, ha kell: vadul,
(Ne legyen hangod remegő!)
„E zászlót, e drága selymet,
Ne bántsa, sértse senki se!
E zászló él és három színe
Egy nemzet élő, szent hite!
Ez lengett század-éveken át
Veszélyen, harcban ragyogón,
Küzdelmes, véres, drága multunk
Van rajt’ a háromszin-lobogón!
Szaggatta, mardosta ezerszer
Tatár, török viharzó szele
S nem birtak és most sem birhatnak
Az apró duvadak sem vele!
E lobogót lengette hajdan
Rákóczi az ország négy táján
S vitték előre a kurucok
Bercsényi sok dicső csatáján!
Ez takarta az elesettet,
Ez volt ez a büszke szemfedő,
E zászló a mi dicső multunk
S ebben él a magyar jövendő!
Amikor Kossuth Lajos üzent
A semmiből-nőtt honvédsereg
A Hazát, a szabadságunkat
E három szin alatt védte meg!
S a világégés, hogy ránkszakadt,
Ezer poklon, félvilágon át
Hordozták a dicső lobogót
A vasöklű magyar katonák!
És most, a sok dicsőség után,
Tépdesi lobogónk szent selymét,
Sárba akarja tapodni most
A méltatlan, gyáva ellenség!
Golyó, kard-vas megszaggathatja:
Csak fénye, szentsége lesz nagyobb,
De hullaféreg meg ne rágja
S a zászló ujra dicsőn ragyog!”
Fogd, tartsd erősen a zászlót!
Markold meg, testvér szilajon:
Beletép a félvilág szele,
Tépdesi dühödten vadon!
A három színt, a szentet, dicsőt,
Szaggatja félvilág dühe…
Fogd erősen és az szent marad,
Tiszta, sértetlen és üde!
Forrás: Gyakorlati
pedagógia. - 4. évf. 2. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése