Óh, Árpádházi Szent Erzsébet!
Tehozzád száll forró imánk,
Nyomorba, gyászba hullott néped,
Ma Téged hív, tekints miránk!
Fogadd szivednek jóságába
Elhagyott, árva népedet,
Lebegjen oltalmad palástja
Elborult életünk felett!
Óh, elhagyottak Patrónája,
Szent égi jóság, tiszta fény,
Egy koldus ország népe vár ma
Könnyekbe fuló életén,
Hogy mindennapi kenyerünket
Rózsákká változtasd át
S könnyünkön át, miket szemünk vet,
Lássunk még boldogabb hazát.
Óh, Árpádházi Szent Erzsébet,
Szeretet, jóság harmata,
Add vigaszán egy szent reménynek,
Hogy megvirrad itt valaha,
Hogy lesz itt még egy boldog élet,
Nem leszünk mindig koldusok,
És szegény, árva magyar néped
Virulni, élni, győzni fog!
Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 4. évf. 8. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése