Arad fáinak könnyei hullnak,
- Sárguló levél halkan pereg. –
Szomoru szivvel, bánattal telve
Járnak ma ott az emberek.
Hiába villan sebülő fegyver,
Hiába les börtön ajtaja,
Hiába vigyáz százszemű ellen:
Arad gyásznapját gyászolja ma…
Szellőben, - hallga, - valami hallik,
- Bánatos szemben friss könny ragyog… -
Valami szent biztató remény:
Veletek vagyunk, testvér magyarok!...
Kiknek a hangja szólal a szélben?
Megsugja nékünk vérző Arad:
Tizenháromnak dicső emléke…!
… Örök időkre onnan fakad!...
Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 4. évf. 7. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése