Kedvelem a fecskét csicsergő szaváért,
Kedvelem a darut magas járásáért.
Kedvelem a gólyát egyszerüségéért,
A kócsagot büszke, uri mivoltáért.
Kedvelem a rigót vig rikkanásáért,
Minden magyar madár egyformán szép nekem,
Mélázó kakukot szivesen hallgatom,
S mégis a fürjecskét legjobban kedvelem…
Megdobban a szivem, hogyha estelenként
Fel-felhangzik édes, hangos pity-palattya –
Kedves fürge jószág – nem vágyik el innen –
Erdőnek, mezőnek áldott kis parasztja…
Nem is tudom, hogy lett ilyen jó pajtásom, -
Tán azért, hogy együtt bujkáljuk a zöldet, -
Vagy talán azért, hogy egyformán szeretjük
Ezt a buzatermő, drága magyar földet…
Forrás: Gyakorlati
pedagógia. - 4. évf. 3. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése