Arany György: Üzent a Március

A megcsonkított bús magyar Hazának

Végre egy ünnepnapja virradott,

Virágfakasztó március szelével

Elhozta nekünk e szent nagy napot.

Rügybe szökkentek a Kárpátok földjén

Magyar fák tépett, roncsolt ágai,

Vergődő lelkünk gyötrő sóhajával

Szabad-e vajjon mennybe szállani?

Hiszen megölték mind az álmainkat,

Szivünkben meghalt már minden remény,

Egy halvány sugár sem ragyog az égről

Beborult napunk fekete egén.

Temetőnk gyászos, korhadt fejfájára

Hajtva fejünket gyötrőn zokogunk:

Lesz-e még egyszer Március Idusa?

Lesz-e még egyszer Kossuth Lajosunk?

Eljött a tavasz, 48 tavasza,

Március üzent: Talpra hát magyar!…

Kongjon csak újra végig az országon

A sok-sok magyar elnémult harang.

Villám hasítson le a borus égről

És gyújtsa lángra a magyar talajt,

Zengjen és zúgjon ítélet orkánja,

S dörögjön jelszónk: Ne bántsd a magyart!

Magyarok: Eljött Március Idusa,

Petőfi lelke újra köztünk jár,

Pirossapkások győzhetetlen serge

Haláltmegvető diadalra vár.

Vakító, fénylő, magyar hajnalcsillag:

Kossuth jár elől, zeng a riadó,

S Erdély szent földjén Piski véres hídján

Titánként harcol öreg Bem apó!

Branyiszkó véres, meredek szirtfokán

Hős Guyon ismét rohamra fúvat,

Diadalmámor, honszerelemlángja

Viszi győztesen a szuronyokat.

Honvédrohamtól reszket meg az ég is

Amint előre tör a hős sereg,

De a nyomukban minden kivirágzik

És eloszlanak mind a fellegek.

Magyarok! Eljött Március Idusa

Törjük szét átkos rabbilincseink,

Trianon hitvány, kegyetlen határán

ott túl úgy várnak véreink.

Vár a Kárpátok büszke koronája,

Várja a dicső, sastollas hadat,

Hulljon le róla átkos rabigája,

Hadd legyen újra magyar és szabad!

Hiszen rabságban túl a Királyhágón

Bilincsbe verve sír a Hargita,

Erdély, Felvidék, Bácska, Bánát földjén

Hajh, mily siralom jár a magyarra.

Ne hagyjuk őket, bontsuk ki a zászlót,

Velünk van Hadúr, csak győznünk lehet,

Előre bátran, lobogónk nyomába

Hadsorunk előtt Petőfi vezet!

Magyarok! Eljött Március Idusa,

Gyújtsa hát lángra dermedt szívetek,

Kong a gyászharang… halljátok zúgását?...

Sírunkat ássák… minket temetnek…

Óh, de nem fognak élve eltemetni,

Törjön a bilincs, zúgjon az avar,

Eljött a tavasz s Petőfi lelkével

Március üzent: Fegyverre magyar!

Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 4. évf. 2. sz. 1938.