- 1038-1938 –
Mint templom küszöbén
Porszem a toronyra, -
Vagy a kicsi gyermek
Ijedt kis nézése
A Sziklaoromra:
Ugy száll a fohászunk
Szent István királyunk
Teelédbe.
Királyi nagy szived
Kellős közepébe,
Elénk magasodik
Lelked csodás hite:
Miként a templomok
Messze elragyogó,
Egeket ölelő
Hatalmas Keresztje!
Aki Téged látott,
s könyörögni hallott:
Az az Urat hitte:
Az: Istent imádott!
István Király! Tornyunk!
Évezredünk Szentje!
Országunk, Nemzetünk
Királya, Fölkentje!
Paránnyá zsugorult
Egykori Országod…
Szenvedés keresztét,
Szolgaságok jármát
Dobták a nyakunkba.
… Ne engedd sirkővé zordulni
Büszke Ezredévünk!
Ne türd, hogy rabszolga
Légyen valamikor
Büszke magyar népünk!
Nemes, szép fajtánkat,
Szűz Mária népét
Tisztogassa jobbá,
Nemessé, erőssé
Atyai, királyi
Hatalmas szent karod.
Hirdesse örökké
Szent hatalmad fényét
A Négy folyó tája!
Ősi hármas halom!
Ez légyen minékünk,
Árva nemzetednek:
A Magyar Szentévben
Az égi jutalom!
Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 4. évf. 5. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése