Magyarok voltak… Vészek árján szálfák,
A világ harcát rendületlen állták.
Magyarok voltak… Bátrak és kemények,
Szivükben hit, az ajkukon ének.
Magyarok voltak… Mentek, egyre mentek,
Legendák szárnyán szálló regimentek.
Egyfolytán napkeltétől napnyugtáig,
Mindig előre… Mentek mindhalálig.
Mentek, csak mentek… Soha meg nem álltak,
A vésszel és halállal cimboráltak.
Mentek, mentek és hulltak, egyre hulltak,
Idegen földre hangtalan borultak…
A csillagos ég volt a takarójuk…
Magyarok voltak, - ennyit tudni róluk…
Magyarok voltak.. Mindhalálig mentek..
Legvitézebb vitézek… Hősök… Szentek!
Forrás: Gyakorlati
pedagógia. - 4. évf. 4. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése