2019. nov. 24.

Lévai Hábrik István: Trianoni március




Ez a nap, a mai ünnep,
Hajdan szép volt, lelket rázó…
Ma is ünnep, jaj, de gyászos,
Egészen a vérig fájó!

Örömünnep volt ez nekünk
Valamikor, hajdanában…
Ma már csak a könny ünnepe
Síró, vérző rab-hazában!

A szabadság fénylő napja
E napon jött az egünkre,
Nagy Petőfink ekkor mondott
Égő esküt Istenünkre!...

„Rabok legyünk – vagy szabadok…”
Ez a kérdés elhangzott régi
Azóta a szabadsággal
Hazánkat is eltemették!

Ma született az a hires
Pirossapkás honvédsereg,
Mely száz nehéz diadalra
Viharzott, mint vész-förgeteg!

Kossuth Lajos, fent az égben,
Sírhat, ríhat most a lelked;
Mért vérzett a földből kinőtt
Dicsőséges regimented?...

Minden elmult, ami szép volt,
Elszállt, mint egy röpke álom…
Sóhaj kel ma minden szívből
Kis-hazában, jaj-határon!...

És Petőfi kóbor lelke
Sírva bolyong Erdély felett:
Egyre várja virrad-e már,
Jön-e végre a kikelet?

Összegyűlünk ünnepelni
Kis-hazában bús magyarok…
Lelkünk tulszáll a határon
S pilláinkon könnycsepp ragyog!

Bús sóhajjal áldozunk ma
A szabadság ünnepének:
Hej, ha Kossuth, ha Petőfi
Csak mégegyszer eljönnének!

Ha millió rabmagyarra
Sütne a szabadság napja:
Boldog ország víg népéről
Zúgna Duna, Tisza habja!

Felragyogna minden arcon
A boldogság, öröm, béke,
Szent imával, kulcsolt kézzel
Esküdnénk szent esküvéssel
A magyarok Istenére!

Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 4. évf. 3. sz. 1938.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése