Szép az Alföld sik vidéke,
Azt se tudni, hol a vége.
Álmodozva betakarja
Köröskörül az ég alja.
Rajta egymást váltogatják
Rozsvetés és buzatáblák.
A pusztákon gulya, ménes,
A rét sok virággal ékes.
Szép a Felföld bércvidéke:
Hegyek nyulnak fel az égbe.
S lehet-e képzelni szebbet:
Sziklák ölén tengerszemet?
Szép az erdő a sok fával,
Mélyén zendül vig madárdal.
Erdő alján, patak mellett
Mosolygó kék nefelejcsek.
Szép a tenger, hogyha szelid,
Csendes vizét hajók szelik,
De ha vihar támad rajta,
Hullámait égig csapja.
Szép az ég is fejünk felett:
Bárányfelhős kék mennyezet.
Éjtszaka is van varázsa:
Ezer csillag ragyogása.
Mi a legszebb a világon?
Szép itt minden, mint az álom.
S aki mindezt teremtette,
Áldott legyen Isten neve!
Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 4. évf. 5. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése