Lengyel mocsarak közt
Omladozó sirok.
Rájuk emlékezve
Forró könnyet sirok,
Száz meg száz magyar hős
Porlad ott jeltelen,
Hősi homlokukra
Babér már nem terem!
Sok magyar hőst takar
Galicia síkja,
Szibéria jege,
S lankás Bukovina,
Piavé habjai,
Sziklás Karsztok völgye,
Szerb agyagóceán
S a franciák földje.
Idegen hant alatt
Nyugtalan az álom!
Éjfélkor átkelnek
a csonka határon.
S holt szivüket itthon
Agyonsebzi ujra
Hontalan magyarok
Töviskoszoruja.
Akit ugy szerettünk
S vissza nem jött élve;
Kinek a hazáért
Folyt el drága vére
S vissza nem jött élve;
Látogathat minket:
Sirassuk meg ujra
Drága véreinket!
Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 4. évf. 5. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése