Isten hozott fecskemadár,
De régen vár egész határ!
Egész határ minden telke,
Hisz te vagy a tavasz lelke!
Száz országon átrepültél,
Isten útján hazajöttél…
Te vagy Isten madárkája,
Hínak-e úgy más országba?
Mi bajod van, páros fecske,
Hogy sírva szállsz az ereszre?
Megvan még a régi fészek,
Kit bántani, tudod, vétek.
Mért szálltok az eperfára,
Fa tetején száraz ágra?
Tanakodtok, panaszkodtok,
Ugyan miről tanácskoztok?
Jaj, most látom meg egyszerre:
Veréb jár a fészketekre!
Szájában az utca rongya,
Fészketek elbitangolja…
S megszűnik a tanácskozás,
Kezdődik a viaskodás,
Észbekapva, közrekapva,
Támadtok rá a bitangra.
Szárnyatokkal verdesitek,
Csőrötökkel tépdesitek.
Száll a szélben tépett tolla,
Mikor szökik csiripolva…
Ti meg vígan csicseregve
Szálltok aztán fészketekbe,
A szemetet kiszórjátok:
Istenáldás a nótátok!
Kicsi fecskék, tudjátok-e,
Vándorfecskék, láttátok-e;
Fészkünket is megorozták.
Ó, mivé lett Magyarország!
Győztes fecskék, daloljatok,
Lelkünk remél általatok!
Tőletek itt tán mindenki
Megtanulja, mit kell tenni!
Forrás: Gyakorlati
pedagógia. - 4. évf. 3. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése