Megáldott zászló, emeld föl fejed,
Nézz szét szomoru országunk felett;
Suhogtasd meg suhogó szárnyad,
Röpüld keresztül roskadó hazánkat;
Állj meg elvesztett földjeink felett
És hozz boldog üzenetet!
Megáldott zászló, szállj a Felvidékre!
Kérdezd meg ott, hogy áldott-e a Béke?
Kérdezd meg: ki az, ki most szebben él,
Akinek jobb a nem-magyar kenyér?
Kérdezd meg s a jóhirrel visszavárunk:
Van-e hübb testvér nálunk?
Megáldott zászló, délre is röpülj,
A büszke Bácska földjét szálld körül.
Tudd meg, hogy a vidám fonókba’
Magyarok ajkán szól-e még nóta?
S milyen nagyra nőtt a balkáni gaz:
És él-e még a hű vigasz?
Megáldott zászló, látogasd meg Erdélyt,
Hol a magyar most ősi földjén vendég.
Kiáltsd el kincses Kolozsvár fölött:
Birják-e még a moldvai ködöt?
Irtják-e, ki a küzdelemre gyatra?
Várnak-e virradatra?
Megáldott zászló, gyere aztán vissza
És szórj örömet itthon házainkra.
Mondd, hogy nem kell ott kés, parittya, nyíl,
Mert ember és föld, hozzánk visszasír.
S nagyobb erő a fájdalomnál nincsen,
Győz gazságon, - bilincsen.
Megáldott zászló, ez a nép tied!
Mindenki hű itt és alád siet.
Halld hát az igaz esküt tőlünk:
- Míg el nem jön a nagy Idő, megőrzünk.
S akkor, ha kell, - mi veled s te velünk! –
Zászlónk, mindnyájan elmegyünk!
Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 4. évf. 6. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése