Itt az uj év, had köszöntöm,
Hallja meg e csonka földön:
Mért eped a magyar szív!
Vágya örök, álma régi,
Nagy hazáját visszakéri,
Érte harcol, érte vív.
Verítéke, könnye, vére,
Patakokban ömlött érte
Az egészért, a nagyért.
Ezt add vissza, új
esztendő,
Ha igaz vagy és nem önző,
S rád szórjuk a fényt, babért.
Neked adjuk mindenünket,
Játékunkat, örömünket,
S áldjuk minden percedet,
Kiknek szíve négyszáz éve
Nem fürdött meg boldog fénybe,
Csak remélt, sírt, szenvedett.
Forrás: Gyakorlati
pedagógia. - 4. évf. 1. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése