Ráborul az éjjel Nagy-Magyarországra.
Nincs a reménységnek egy halvány sugára;
Nincs egy parányi rés a nagy sűrű fátylon,
Melyen át a magyar: egy csöpp eget lásson,
Egy csillagot lásson!
Nincs már „Védőszentje” Nagy-Magyarországnak?...
Nincs utja az égbe a magyar imának?...
Rongy ma már a magyar, kit mindenki rug, dob?
És… megmozdul üveg-sirjában: a Szent Jobb;
A Királyi Szent Jobb;
Boldogasszony Anyánk! Neked, aki áldott,
Én ajánlottam fel szép Magyarországot;
Szent Koronámat: én tettem le Kezedbe;
Én kértem oltalmat Tetőled népemre;
Hű magyar népemre!...
Boldogasszony Anyánk! Ki az Atya mellett
Méltón foglalod el a Szent-Anya helyet;
Ki az Isten után: első vagy a sorba,
Előtted borulunk arcunkkal a porba,
A rögre, a porba!...
Boldogasszony Anyánk! Ki a kereszt alatt
Sirattad megkinzott drága Szent-Fiadat;
Nézd: a Kettős-Kereszt a kinpadra téve,
Ömlik rajta végig édesanyánk vére,
Édes Hazánk vére!...
Boldogasszony Anyánk! Kinek Boldog-arca
Ott a magyar zászlón lelkesit a harcra,
Akinek Szentlelke: Hitünk, Reménységünk,
Ujból megszerezni e Hont – segit nékünk,
Leborulva kérünk!...
Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 4. évf. 5. sz. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése