2017. ápr. 12.

Vörösmarty Mihály: Harczi dal (1848. Nov. 8.)



Azért, hogy a szabadság
Vérben füröszti zászlaját,
Azért, hogy szent nevére
Hálátlan és gaz vészt kiált:
Ne lássam, oh dicső hon!
halványan arczodat,
Vagy drágán megfizessék
E halványságodat.
A síkra, magyarok!
Fegyvert ragadjatok.
Hazánkat ujra meg kell váltani.
E drága föld szinét
Boritsák szerteszét
A párütőknek véres csontjai.

A fondor hatalommal
Rabló, zsivány szövetkezett,
S a nép szivébe mérget,
Undok koholmányt ültetett.
S a nép, melyet szabaddá
Emeltél föl veled,
Most irtó háborut kezd
Oh nemzet ellened.
A síkra magyarok!
Fegyvert ragadjatok.
Hazánkat újra meg kell váltani.
E drága föld szinét
Boritsák szerteszét
A pártütőknek véres csontjai.

Alant apáink sírja,
Itt minden rög, fűszálmiénk:
Egy ezredéves harcban
Véráldozattal öntözénk.
Magyarnak lelke, karja
Véd minden porszemet.
A síkra magyarok!
Fegyvert ragadjatok.
Hazánkat ujra meg kell váltani.
E drága föld szinét
Boritsák szerteszét
A pártütőknek véres csontjai.

Isten, világ itéljen!
Ha vétettünk is valaha,
Kiszenvedénk s megadták
Embernek, a mi ős joga.
Zászlónkon a szabadság
S függetlenség ragyog,
Vész és halál reá, ki
Ez ellen fegyvert fog.
A sikra magyarok!
Fegyvert ragadjatok.
Hazánkat ujra meg kell váltani.
E drága föld színét
Boritsák szerteszét
A pártütőknek véres csontjai.

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése