Hajdan szabadon, szabad ősi mezőn,
Rákosra gyűlének a harczos apák,
Bátor szavok égre dörögve hatott,
S kérelmök az égi lakók megadák.
Rákosra gyűlének a vész idején,
Rákosra, m iként komor éji vihar,
És fellegeket harsogtatva zugák:
Fegyverre! csatára! halálra magyar!
Hol vannak a hajdani hős daliák,
A győzedelem – csata – kürtrivalás?
Mátyás rohanó seregének örök
Győzelmei? és az örömriadás?
Fenn élnek e hősök... a hajnal egén.
Csillámlanak egykori fegyvereik...
Ott, hol koszorúzott szellemeik
Lánsáikat isten elébe teszik:
De hogyha a hont vész fenyegeti,
Mennydörögve riad föl a szellemi kar,
Föl-fölriad akkor az ég, s nyilait
Kettőzve dörögteti: rajta magyar!
Rajta, csatára, halálra ha kell!
Szabad haza hivja szabad fiait,
Védjétek a trónt, a királyt, a hazát,
Védjétek a nép kivivott jogait.
Az égről a harcos apák szava zeng,
Nem csügged a nép, nem csügged a kar;
Őseink riadoznak az égből alá:
Fegyverre, halálra, oh rajta magyar!
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése