Országos hadi nemzetőr a nevem,
Ezt a nevet becsülettel viselem;
Fizetésem nyolcz krajczár ezüst pénz,
Uri mód megél ebből a közvitéz.
Nem kell nekem, „Rekcum kerdáj, abmasir”,
Ha ezt hallom, a lelkem is csak ugy sir;
Mondja meg csak magyarul, hogy mit akar,
Meg is érti, meg is teszi a magyar.
Csak ugy önkényt álltam a zászló alá,
Kedves hazám szeretete vett reá,
Bár a golyó, mint a zápor, ugy esik
El nem hagyom utolsó csepp véremig.
Egy istenem, egy életem, egy hazám!
Országom a fél világért nem adnám;
Nem is veszi azt el tőlünk semmi rác,
Orosz, ilyr, sokacz, holmi suplikácz.
A hazának, a királynak esküvénk,
Czudar ember,ki megszegi esküjét,
Jó ember a mi királyunk Ferdinánd,
Magát, tronját védelmezzük egyiránt!
Azt beszélik odakint és odalent,
Hogy a magyar napja már nyugodni ment,
Rajta a ki lelketek van, rajta hát,
Majd megválik, ki issza meg a torát!
Kinek vétett ez a mi jó nemzetünk,
Hogy annyian törekednek ellenünk!
Áll Buda még, él a magyar istene,
Ellenségünk megpukkadhat mérgibe.
Seregünknek apraja, mint örege
Azon szent fogadást vette szivébe,
Míg az isten erőt-egészséget ád,
Ránk ugyan nem vet – de senki – rabigát.
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése