Forrás: www.wikipedia.org
I.
a) A reneszánsz Itáliában
b) Az angol reneszánsz
c) Shakespeare színháza
II.
a) A dráma témája
b) A középkor és a reneszánsz szembenállása
c) A mű szerkezete
d) Reneszánsz elemek:
- érzelmek
- életfelfogás
- személyek
- nyelvezet
III. Shakespeare helye az irodalomban
A
13-14. század tájékán az olasz városállamok meggazdagodott polgárai új
életformát alakítottak ki. Az életet szabadon akarták élvezni, felfedezték a
szerelmet, a szellem szabadságát és a művészet szépségeit. Új stílusú
életfelfogásuk igazolására feltámasztották a görög kultúrát, mohó
kíváncsisággal ásták ki a régi szobrokat, felkutatták a latin és a görög
szerzők műveit. Az antik kultúra
újjászületése miatt reneszánsznak
nevezzük a nyugat-európai művelődéstörténetnek azt a szakaszát, amely 1300-tól
az 1600-as évekig tartott.
Erre
az irodalomtörténeti korszakra az emberközpontúság, a tudomány és a művészet
tisztelete jellemző. Két alapvető
szellemi áramlata van: a humanizmus,
amely a művelődés célját az emberiség eszményének megvalósításában látja, és a reformáció, aminek célja a vallás
megújítása.
Anglia
a 16. század végére Európa nagyhatalma lett, mohó gyarmatosításba kezdett,
aminek hatására az ország gazdagsága rohamosan nőtt, s ez kedvezően hatott a
tudományokra és a művészetekre is. A kultúrának ezt a századvégi virágzó korszakát nevezzük angol reneszánsznak.
A
korszak idején csak Angliában lett a dráma az irodalom vezető műneme. Ennek oka
minden bizonnyal az, hogy itt lehetett leginkább érzékelni a közelgő polgári
forradalom előszelét.
Az
angol reneszánsz egyik legkiemelkedőbb drámaírója William Shakespeare, akinek
nemcsak művei, hanem színpada is igen híres. 1599-ben készül el az általa
létrehozott Globe Színház. A színpad jellegzetes hármas tagolása lehetővé tette
a különböző színterek gyors váltását, a térbeli és időbeli távolságok merész
áthidalását. Előszínpada az utcai jelenetek, hátsó színpada a szobai jelenetek bemutatására szolgált. Az
erkélyt a térbeli különbségek (várfok, hegy) kifejezésére használták.
Shakespeare
egyik legismertebb, s általam a leginkább kedvelt műve a Rómeó és Júlia. A
darabban két ősi emberi szenvedély, a gyűlölet és a szeretet tragikus
szembenállása a téma. A dráma műfaját tekintve tragédia. Ez a mű kifejezi a
sötét középkor és a reneszánsz közötti szöges ellentétet.
A
régi középkori világot, a középkori erkölcsiséget képviselő szülők és Paris
gróf áll szemben a már új, reneszánsz életszemléletet képviselő Rómeóval,
Júliával és Lőrinc baráttal. A műben nem nemzedéki problémáról van szó, nem
arról, hogy a szülők másképpen gondolkodnak, mint gyermekeik, hanem arról, hogy
két különböző világszemlélet ütközik össze egymással.
Úgy
mint a többi tragédia, ez is öt szerkezeti egységre tagolható. Az első ilyen nagy
egység az expozíció. Itt olvasható a helyszín megjelölése (Verona).
Megtudhatjuk, hogy a Capulet és a Montaque család között ősi viszály dúl,
amelynek az okát már senki sem tudja, de a gyűlölködés olyan erős, hogy még a
szolgák is összevesznek.
A
bonyodalomban Rómeó és Júlia, a két ellenséges család sarja, Capuleték bálján
kölcsönösen egymásba szeret anélkül, hogy tudnák, ki is a másik valójában.
A
cselekmény kibontakozása a híres erkély-jelenettel kezdődik. Rómeó és Júlia
kölcsönösen vallják meg egymásnak lángoló szerelmüket, és megegyeznek abban,
hogy másnap összeházasodnak. Ezzel az egybekeléssel nem lázadni akarnak, csak
kapcsolatukat és érzelmeiket akarják szentesíteni. Júlia dajkája és Lőrinc
barát segítségével a kélt fiatal a következő napon valóban összeházasodik. Ezt
az idilli állapotot töri meg a következő felvonás. Tybalt, Júlia unokabátyja
halálos sebet ejt Rómeó barátján, Mercurión, mire Rómeó a bosszúvágytól hajtva
megöli Tybaltot. Tettéért Rómeót száműzik, de előtte még egy között éjszakát
töltenek a szerelmesek.
Júlia
kezét megkéri Paris gróf, és apja, lánya engedetlensége miatt, előbbre hozza az
esküvőt. Kétségbeesett helyzetében a lány Lőrinc baráthoz fordul segítségért,
aki olyan álomport ad nekik, amitől néhány napig tetszhalott-állapotba kerül.
Júliát eltemetik a családi kriptába, közben pedig Lőrinc barát egy futárt küld
Rómeóhoz, de a halálhír hamarabb jut el Montavába, így a fiú nem tudja meg az
igazságot. Visszatér Veronába, és miután meglátja Júlia holttestét, megmérgezi
magát. Júlia felébred a tetszhalál-állapotból, s mivel szerelmét holtan látja,
ő is véget vet életének Rómeó tőrével. Ez a pillanat, a két fiatal halála
képezi a mű tetőpontját.
A
megoldás végül a két ellenséges család kibékülése lesz: Montaque Júliának,
Capulet pedig Rómeónak állít aranyszobrot.
A
mű reneszánsz jellegét számos, a korra jellemző vonás támasztja alá. A már említett
kélt világszemlélet összeütközése, a szenvedélyes érzelmek, a lángoló, mindent
elsöprő szerelem. Életvágy, életöröm fejeződik ki a drámában. Rómeó és barátai
szeretik az életet, annak minden örömét és lehetőségét ki akarják használni.
A
dráma reneszánsz vonásokkal rendelkező szereplője Lőrinc barát, aki segíti a
szerelmeseket, elítéli az érdekházasságot, mert számára fontosak az emberi
érzelmek.
A
Rómeó és Júlia szövege nyelvi bravúrokkal gazdag. Ilyen például a dajka locsogó
szószátyársága, állandó elkalandozása. Tökéletességéhez a fordítók is
hozzájárultak, teletűzdelték szójátékokkal: azonos vagy hasonló hangzású, de
különböző értelmű szavak meglepő, váratlan összekapcsolásával.
Az
angol reneszánsz drámairodalom legnagyobb alkotója Shakespeare. Munkásságát nem
lehet felmérni, hiszen sorai szállóigévé, alakjai jelképekké váltak. Művei
óriási hatást gyakorolnak a mai napig is a világirodalomra, a magyar
irodalomra. Shakespeare a lélektani szituációk ábrázolásának legnagyobb
mestere.
Forrás:
Házi dolgozatok könyve 1. – A kezdetektől a felvilágosodás irodalmáig –
Szerkesztette: Maczák Edit – ITEM Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése