I. Történelmi háttér
II.
a) Jakobinus mozgalom
b) Tudományos élet
c) Bessenyei György
d) Batsányi János
e) Kazinczy Ferenc
III. Összegzés
A
felvilágosodás eszméi Magyarországon csak a 18. század utolsó negyedében
bukkantak fel. A feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenetet lelassította a
polgárság hiánya, ami az adott gazdasági és történelmi helyzetből következett.
A
francia forradalom meghatározó volt a hazai társadalmi, politikai, irodalmi
életben. A magyar felvilágosodás első szakaszában (1772-1795) a nemesség által
vezetett nemzeti mozgalom célkitűzései nem estek egybe a társadalmi átalakulás
eszméivel. A nemesi ellenállás hívei védelmükbe vették a régi hagyományokat,
divatba hozták a magyaros öltözködést, a magyar ételeket, és harcoltak a magyar
nyelv ügyéért: „Minden nemzet a maga
nyelvén lett tudóssá” – írta Bessenyei
a Magyarság című röpiratában.
A
politikai életben radikalizálódás következett be: egy maroknyi értelmiségi
csoport arra vállalkozott, hogy a nemzeti és a polgári törekvéseket összekapcsolva
zendüléssel érje el céljait. Ezt a szervezkedést, a magyar jakobinus mozgalmat,
elynek élére Martinoics Ignác apát állott, 1794 második felében a hatóságok
leverték, s a vezetőket kegyetlenül kivégezték. Kazinczyt, Batsányit súlyos
börtönbüntetéssel sújtották. Az elkövetkező terror I. Ferenc uralkodása alatt a
politikai haladást harminc esztendőre lehetetlenné tette. Majd csak a börtönből
1801 nyarán szabaduló Kazinczy Ferenc ismerte fel, hogy egyetlen útja maradt a
magyar progressziónak: a nyelvművelés, a stílusújítás. Az ő neve fémjelzi a
magyar felvilágosodás második szakaszát, amely 1795-től a reformkor
megindulásáig tart.
A
magyar tudományos és irodalmi élet szervezése is a 18. század utolsó
negyedévében kezdődött. 1777-ben Nagyszombatról Budára, majd Pestre helyezték
át a Pázmány Péter által alapított egyetemet. Ekkor indultak az első magyar
nyelvű hírlapok és folyóiratok, ekkor alakultak az első magyar nyelvű
színjátszó társulatok, irodalmi szalonok és diák önképzőkörök. Ezek a
kezdeményezések az angol vagy francia viszonyokkal összehasonlítva nagyon
szegényesnek hatnak, jól látszik a magyar élet megkésettsége – Kazinczy szavával:
az „elkésődés”. De jól látszik a fejlődés, a megújulás aránya is.
A
magyar felvilágosodás írói ebben a világban próbáltak gyökeret verni, valóra
váltani a Bessenyei György 1777-ben íródott Magyarság című röpiratának
programként hangzó mondatát: „Mozgásba, tűzbe kell hozni a nemzet elméjét
újsággal…” Az újnak azonban éppen a feudális sötétség miatt nem volt közönsége:
ezzel küszködött Csokonai, Kazinczy, de Batsányi is.
Bessenyei
György Mária Terézia testőreként ismerte meg a nagyvilág pompázatos rokokó
kertként illatozó tündökélsét. Minden erejével szerette volna átvenni és átadni
a sok újat, amit megtanult, hogy a kozépkori sötétségben veszteglő országot
bekapcsolja a 18. század pezsgő kultúrájába. Mindezt írással: a fordítások,
röpiratok, versek, drámai és prózai művek egész sorában Bécsből próbálta
elérni. De Bécsből akkor kellett távoznia, amikor a felvilágosult II. József
körül páratlan erővel felgyorsult az élet, és a város nemcsak a polgárosodó
birodalomnak, hanem az új kor szellemének is egyik központja lett. Hazatérése
után a magány és a közöny várta, melyben keserű életet élt.
Bessenyei
első írásai 1772-ben jelentek meg, a magyar irodalom történetében ettől az
évtől számítjuk a felvilágosodás korát. Bessenyei jelentősége azonban nem merül
ki abban, hogy „első” volt. Az irodalomszervezésre, a magyar nyelvre vonatkozó
gondolatai tovább éltek és hatottak társaira és utódaira.
Bessenyei
életéhez hasonló Batsányi Jánosé is,
aki 26 évesen, a francia forradalom hírére írta meg a korszak legforradalmibb
versét, egy nyolcsoros epigrammát, A
franciaországi változásokra címmel. Ebben is és A látó című versében is királyellenességének dühét,
zsarnokgyűlöletét engedi szabadon. Forradalmi hevülete A látóban kiegészül a
jövőbe vetett optimizmusával, az a hit élteti, hogy diadalmaskodni fog a
felvilágosodás eszméje, s „megújul a világ”. Mindkét versével buzdít a
forradalom vállalására. Ódája a felvilágosodás eszmerendszerét tartalmazza: a
forradalmi eszmékért lelkesedő és lelkesíteni tudó költő személyét: „Ama dicső
nemzet…” megmutatta, hogy „…mit tehet egy nép, ha – akarja!” A gondolkodó ember
elutasítja a tudatlanságot, és megfogalmazza természetes jogainak követelését,
visszakapni „az ember elnyomott örökös jussai”-t. Az eszményi állapot megfogalmazása
egyben a francia forradalom eszményeinek dicsősítése is: az ész, érdem,
igazság, törvény, egyenlőség, szabadság (a francia forradalom jelszavai voltak)
elérése, a legszebb vágyakhoz tartoznak.
„Álljon fel az erkölcs imádandó széki!
Nemzetek, országok, hódoljatok néki!
Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság,
Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!”
Batsányit
forradalmisága miatt mellőzték. Egyrészt a francia forradalom hatására itthon
létrejött Martinovics-mozgalom iránti rokonszenve okán, másrészt
Napóleon-pártisága miatt. Az előbbi a kufsteini, az utóbbi pedig a linzi
börtönbe juttatta. Ennek „élményeiből” születtek a Kufsteini elégiák.
A
magyar felvilágosodás korának irodalmi vezéregyénisége, a nyelvújítási mozgalom
irányítója, a legelső irodalomszervező: Kazinczy
Ferenc. Elsősorban nem eredeti műveiben, hanem egész emberi-írói létében
van meghatározó szerepe. Ő volt az, aki magyar Voltaire-ként napi hat-hét
levelével összefogta az írástudókat, és minden nehézség ellenére kitartott a
II. József idejében magába szívott eszmények mellett. Világosan látta a
korabeli ország kulturális elmaradottságát. Programként fogalmazta meg:
újítani, korszerűsíteni szükséges a magyar nyelvet, a magyar szellemet, mely
ijesztő „elkésődésben” van. 1811-ben robbantotta ki a nyelvújítási harcot a
Tövisek és virágok című epigramma-gyűjteményével. Töviseket kapnak az
ortológusok, és virág jut a neológusoknak, az újítóknak. A kis kötet a
maradiság ellen emelte fel a szavát, és az új ízlést, az új esztétikát
képviseli. Művei közül kiemelkedő még az emlékirattá és korrajzzá nőtt Pályám emlékezete. Hasonlóan kitűnő
alkotás a Fogságom naplója, ami a
börtönökben írt rövid feljegyzések alapján naplószerűen megírt drámai
feszültséggel megalkotott mű.
A
magyar művészetben a felvilágosodással együtt érkező korstílus, a klasszicizmus
és annak egyik változataként jelentkező szentimentalizmus képviselőinek
műveiben a nemzeti érzelmek, a nemzeti tudat és a társadalmi haladás eszméi
találkoztak.
Forrás:
Házi dolgozatok könyve 1. – A kezdetektől a felvilágosodás irodalmáig –
Szerkesztette: Maczák Edit – ITEM Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése