2014. márc. 17.

A francia forradalom hatása a felvilágosodás idején Magyarországon





I.       Történelmi háttér
II.
a)      Jakobinus mozgalom
b)      Tudományos élet
c)      Bessenyei György
d)      Batsányi János
e)      Kazinczy Ferenc
III.    Összegzés

A felvilágosodás eszméi Magyarországon csak a 18. század utolsó negyedében bukkantak fel. A feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenetet lelassította a polgárság hiánya, ami az adott gazdasági és történelmi helyzetből következett.

A francia forradalom meghatározó volt a hazai társadalmi, politikai, irodalmi életben. A magyar felvilágosodás első szakaszában (1772-1795) a nemesség által vezetett nemzeti mozgalom célkitűzései nem estek egybe a társadalmi átalakulás eszméivel. A nemesi ellenállás hívei védelmükbe vették a régi hagyományokat, divatba hozták a magyaros öltözködést, a magyar ételeket, és harcoltak a magyar nyelv ügyéért: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudóssá” – írta Bessenyei a Magyarság című röpiratában.

A politikai életben radikalizálódás következett be: egy maroknyi értelmiségi csoport arra vállalkozott, hogy a nemzeti és a polgári törekvéseket összekapcsolva zendüléssel érje el céljait. Ezt a szervezkedést, a magyar jakobinus mozgalmat, elynek élére Martinoics Ignác apát állott, 1794 második felében a hatóságok leverték, s a vezetőket kegyetlenül kivégezték. Kazinczyt, Batsányit súlyos börtönbüntetéssel sújtották. Az elkövetkező terror I. Ferenc uralkodása alatt a politikai haladást harminc esztendőre lehetetlenné tette. Majd csak a börtönből 1801 nyarán szabaduló Kazinczy Ferenc ismerte fel, hogy egyetlen útja maradt a magyar progressziónak: a nyelvművelés, a stílusújítás. Az ő neve fémjelzi a magyar felvilágosodás második szakaszát, amely 1795-től a reformkor megindulásáig tart.

A magyar tudományos és irodalmi élet szervezése is a 18. század utolsó negyedévében kezdődött. 1777-ben Nagyszombatról Budára, majd Pestre helyezték át a Pázmány Péter által alapított egyetemet. Ekkor indultak az első magyar nyelvű hírlapok és folyóiratok, ekkor alakultak az első magyar nyelvű színjátszó társulatok, irodalmi szalonok és diák önképzőkörök. Ezek a kezdeményezések az angol vagy francia viszonyokkal összehasonlítva nagyon szegényesnek hatnak, jól látszik a magyar élet megkésettsége – Kazinczy szavával: az „elkésődés”. De jól látszik a fejlődés, a megújulás aránya is.

A magyar felvilágosodás írói ebben a világban próbáltak gyökeret verni, valóra váltani a Bessenyei György 1777-ben íródott Magyarság című röpiratának programként hangzó mondatát: „Mozgásba, tűzbe kell hozni a nemzet elméjét újsággal…” Az újnak azonban éppen a feudális sötétség miatt nem volt közönsége: ezzel küszködött Csokonai, Kazinczy, de Batsányi is.

Bessenyei György Mária Terézia testőreként ismerte meg a nagyvilág pompázatos rokokó kertként illatozó tündökélsét. Minden erejével szerette volna átvenni és átadni a sok újat, amit megtanult, hogy a kozépkori sötétségben veszteglő országot bekapcsolja a 18. század pezsgő kultúrájába. Mindezt írással: a fordítások, röpiratok, versek, drámai és prózai művek egész sorában Bécsből próbálta elérni. De Bécsből akkor kellett távoznia, amikor a felvilágosult II. József körül páratlan erővel felgyorsult az élet, és a város nemcsak a polgárosodó birodalomnak, hanem az új kor szellemének is egyik központja lett. Hazatérése után a magány és a közöny várta, melyben keserű életet élt.

Bessenyei első írásai 1772-ben jelentek meg, a magyar irodalom történetében ettől az évtől számítjuk a felvilágosodás korát. Bessenyei jelentősége azonban nem merül ki abban, hogy „első” volt. Az irodalomszervezésre, a magyar nyelvre vonatkozó gondolatai tovább éltek és hatottak társaira és utódaira.

Bessenyei életéhez hasonló Batsányi Jánosé is, aki 26 évesen, a francia forradalom hírére írta meg a korszak legforradalmibb versét, egy nyolcsoros epigrammát, A franciaországi változásokra címmel. Ebben is és A látó című versében is királyellenességének dühét, zsarnokgyűlöletét engedi szabadon. Forradalmi hevülete A látóban kiegészül a jövőbe vetett optimizmusával, az a hit élteti, hogy diadalmaskodni fog a felvilágosodás eszméje, s „megújul a világ”. Mindkét versével buzdít a forradalom vállalására. Ódája a felvilágosodás eszmerendszerét tartalmazza: a forradalmi eszmékért lelkesedő és lelkesíteni tudó költő személyét: „Ama dicső nemzet…” megmutatta, hogy „…mit tehet egy nép, ha – akarja!” A gondolkodó ember elutasítja a tudatlanságot, és megfogalmazza természetes jogainak követelését, visszakapni „az ember elnyomott örökös jussai”-t. Az eszményi állapot megfogalmazása egyben a francia forradalom eszményeinek dicsősítése is: az ész, érdem, igazság, törvény, egyenlőség, szabadság (a francia forradalom jelszavai voltak) elérése, a legszebb vágyakhoz tartoznak.

„Álljon fel az erkölcs imádandó széki!
Nemzetek, országok, hódoljatok néki!
Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság,
Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!”

Batsányit forradalmisága miatt mellőzték. Egyrészt a francia forradalom hatására itthon létrejött Martinovics-mozgalom iránti rokonszenve okán, másrészt Napóleon-pártisága miatt. Az előbbi a kufsteini, az utóbbi pedig a linzi börtönbe juttatta. Ennek „élményeiből” születtek a Kufsteini elégiák.

A magyar felvilágosodás korának irodalmi vezéregyénisége, a nyelvújítási mozgalom irányítója, a legelső irodalomszervező: Kazinczy Ferenc. Elsősorban nem eredeti műveiben, hanem egész emberi-írói létében van meghatározó szerepe. Ő volt az, aki magyar Voltaire-ként napi hat-hét levelével összefogta az írástudókat, és minden nehézség ellenére kitartott a II. József idejében magába szívott eszmények mellett. Világosan látta a korabeli ország kulturális elmaradottságát. Programként fogalmazta meg: újítani, korszerűsíteni szükséges a magyar nyelvet, a magyar szellemet, mely ijesztő „elkésődésben” van. 1811-ben robbantotta ki a nyelvújítási harcot a Tövisek és virágok című epigramma-gyűjteményével. Töviseket kapnak az ortológusok, és virág jut a neológusoknak, az újítóknak. A kis kötet a maradiság ellen emelte fel a szavát, és az új ízlést, az új esztétikát képviseli. Művei közül kiemelkedő még az emlékirattá és korrajzzá nőtt Pályám emlékezete. Hasonlóan kitűnő alkotás a Fogságom naplója, ami a börtönökben írt rövid feljegyzések alapján naplószerűen megírt drámai feszültséggel megalkotott mű.

A magyar művészetben a felvilágosodással együtt érkező korstílus, a klasszicizmus és annak egyik változataként jelentkező szentimentalizmus képviselőinek műveiben a nemzeti érzelmek, a nemzeti tudat és a társadalmi haladás eszméi találkoztak.

Forrás: Házi dolgozatok könyve 1. – A kezdetektől a felvilágosodás irodalmáig – Szerkesztette: Maczák Edit – ITEM Könyvkiadó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése