2014. márc. 17.

A helytállás és a hősiesség erkölcsi eszménye a 16-17. századi magyar irodalomban





I.
a)      Történelmi környezet
b)      Végvári vitézek
II.
a)      Balassi Bálint
b)      Egy katonaének
c)      Zrínyi Miklós
d)      A Szigeti veszedelem
III.    Örök erények

Magyarország 1541-ben három részre szakadt, amikor a törökök elfoglalták Buda várát. Közel százötven éven át nem volt az országnak területi egysége. Amikor 1686-ban Buda várát visszafoglalták a török uralom alól, ezzel megkezdődött az a honvédő harc, melynek eredményeként sikerült kiűzni az országból a törököket.

Balassi Bálint 1554-től 1594-ig, Zrínyi Miklós 1620-tól 1664-ig élte dicső életét, örök emléket állítva azoknak a névtelen végvári katonáknak is, akik hősiességükkel, példamutató helytállásukkal méltán váltak a kor eszményképévé. Már a 14. századtól kialakulóban volt egy új irodalomtörténeti korszak, a reneszánsz, melynek bölcsője Franciaország és Olaszország. Magyarországon először Janus Pannonius írt reneszánsz hangulatú műveket latin nyelven. A kultúrának ekkor még ez volt az anyanyelve, a fő jellemzője pedig az emberközpontú világnézet. Ez a humanista műveltség életakarással, a haza iránti politikai felelősséggel párosult.

Elsőként Balassi Bálint fogalmazza meg ezt az életérzést: „Ó én édes hazám, te jó Magyarország, Ki keresztyénségnek viseled paizsát”. Ő már magyar nyelven írta verseit, melyek a költő életében sajnos nem jelenhettek meg.

Balassi Bálint helytállásának és hősiességének eszménye fejeződik ki az Egy katonaének című versében, melyben a török elleni honvédőknek és a végvári katonáknak állít emléket. „Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak”. A vers hiteles kor- és hadtörténeti dokumentum ,melynek minden szava a személyes tapasztalat valóságát tükrözi. Három pilléres a vers. A hármasság motívuma az egész versen megfigyelhető. Kilenc, egyenként három-három soros strófából épül fel a mű. Az első, az ötödik és a kilencedik versszak a vers pillérei. Az első versszak egy kérdéssel indul, melyet a költő tesz fel a hősként harcoló végvári katonákhoz szólva. „Vitézek mi lehet e széles föld felett szebb dolog az végeknél?” A következő két sorban megismerhetjük annak a csodás tájnak a szépségét, ahol végvári vitézeink portyáznak. Az első versszakot követő két pillér közé zárt három strófában a költőből pozitív gondolatok törnek felszínre. Megismerhetjük a katonák, a vitézek életét és a harcokért való lelkesedésüket. „Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul.” Mindennek az ötödik versszakban ad nyomatékot a költő. Itt tudjuk meg igazából, hogy miért is érdemes a végvári vitézek közé tartozni. Majd az összegzést követő három strófás szakasz azt mutatja, hogy a katonák élete szenvedés is egyben. Otthontalanok, nincs hova hazatérniük, kivéve a „nagy széles mezőt” és a palotájukat, az erdőt. A mulatozásuk az éhségből, szomjúságból és a csata utáni fáradozásból áll. Mint minden háborúban, itt is veszítenek katonákat, akik gyakorta hősi halált halva „sok vad s madár” táplálékául szolgálnak. Végül, a vers befejezéseként a költő áldást kér Istentől a végvári vitézekre.

Balassi e versében paradoxonnal fejezi ki a vitézi élet szépségét és nyomorúságát egyszerre.

A reneszánsz korszakot követte a barokk, mely mint irodalomtörténeti korszak a 16-17. századra tehető. Jellemzője a nagymértékű túldíszítettség, a monumentalitás, az érzelmek ábrázolására az erős érzékiség, az emelkedett hangulat, az eposz kötött formája. A 17. századi barokk főúri irodalom kiemelkedő képviselője Zrínyi Miklós. Költészetére nagy hatással volt az olasz barokk kultúra. Amellett, hogy irodalmunk jeles alakja, remek hadvezér és politikus is volt egyben. A magyar hadak fővezéreként nagyon sikeresnek bizonyult a török hódítás és benyomulás ellen. A legkorszerűbb hadviselési ismeretekkel rendelkezett, melyet hadtudományi írásaiban hagyott ránk.

Zrínyiben a törökkel vívott, ám a Habsburgok által nem támogatott harcai és a harmincéves háborúban szerzett tapasztalatai érlelték meg azt a felismerést, hogy a magyarságnak a maga erejéből kell kiűznie a törököt. Ennek az elképzelésének művészi megfogalmazása a Szigeti veszedelem című eposz, melyben Szigetvár 1566-os ostromát, a várvédők és dédapjának, Zrínyi Miklós kapitánynak hősies küzdelmét és halálát, a törökök felett aratott győzelmét énekli meg.

A mű célja, hogy a magyarságot a török ellenes harcra buzdítsa. Zrínyire nagymértékben hatott Homérosz, Vergilius és Tassó munkássága. Az egész eposz terjedelme 15 ének, 1566 strófa. A barokk stílus műben a Szigeti vár védőjét ismerhetjük meg, aki a törököktől próbálja megvédeni a várat. Ezt a történetet Zrínyi verses formában tárja elénk. Ír a magyarságról, a törökökről, a török szultánról is. Az első hat énekben az ostrom előkészítését ismerhetjük meg. Az eseményeket az égi hatalmak indítják és azok is zárják le. A török sereg Isten büntetése a magyarokra nézve. A következő 7 énekben zajlik az ostrom. A költő a tizenötödik énekkel zárja le művét, melyben Zrínyi elestének körülményeit történelmi hűséggel adja elő. Zrínyiék hősi helytállása kiengeszteli az istent. A szigetvári hősök megdicsőülnek. A mű verselése Zrínyi-strófa, bokorrímmel egybekapcsolva. A strófákat négyütemű 12 szótagos sorok alkotják.

Mindkét költő munkásságából a tisztességért, a jó hírnévért harcoló, hazájukat önfeláldozóan védő hősök képe rajzolódik. Ez a magatartás meghatározó vonzása a 16-17. századi magyar kultúrának, hiszen ebben az időben Magyarország az európai kereszténység védőbástyája.

Forrás: Házi dolgozatok könyve 1. – A kezdetektől a felvilágosodás irodalmáig – Szerkesztette: Maczák Edit – ITEM Könyvkiadó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése