I.
a) Történelmi környezet
b) Végvári vitézek
II.
a) Balassi Bálint
b) Egy katonaének
c) Zrínyi Miklós
d) A Szigeti veszedelem
III. Örök erények
Magyarország
1541-ben három részre szakadt, amikor a törökök elfoglalták Buda várát. Közel
százötven éven át nem volt az országnak területi egysége. Amikor 1686-ban Buda
várát visszafoglalták a török uralom alól, ezzel megkezdődött az a honvédő
harc, melynek eredményeként sikerült kiűzni az országból a törököket.
Balassi
Bálint 1554-től 1594-ig, Zrínyi Miklós 1620-tól 1664-ig élte dicső életét, örök
emléket állítva azoknak a névtelen végvári katonáknak is, akik hősiességükkel,
példamutató helytállásukkal méltán váltak a kor eszményképévé. Már a 14.
századtól kialakulóban volt egy új irodalomtörténeti korszak, a reneszánsz,
melynek bölcsője Franciaország és Olaszország. Magyarországon először Janus
Pannonius írt reneszánsz hangulatú műveket latin nyelven. A kultúrának ekkor
még ez volt az anyanyelve, a fő jellemzője pedig az emberközpontú világnézet.
Ez a humanista műveltség életakarással, a haza iránti politikai felelősséggel
párosult.
Elsőként
Balassi Bálint fogalmazza meg ezt az
életérzést: „Ó én édes hazám, te jó Magyarország, Ki keresztyénségnek viseled
paizsát”. Ő már magyar nyelven írta verseit, melyek a költő életében sajnos nem
jelenhettek meg.
Balassi
Bálint helytállásának és hősiességének eszménye fejeződik ki az Egy katonaének című versében, melyben a
török elleni honvédőknek és a végvári katonáknak állít emléket. „Emberségről
példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak”. A vers hiteles kor- és
hadtörténeti dokumentum ,melynek minden szava a személyes tapasztalat valóságát
tükrözi. Három pilléres a vers. A hármasság motívuma az egész versen
megfigyelhető. Kilenc, egyenként három-három soros strófából épül fel a mű. Az
első, az ötödik és a kilencedik versszak a vers pillérei. Az első versszak egy
kérdéssel indul, melyet a költő tesz fel a hősként harcoló végvári katonákhoz
szólva. „Vitézek mi lehet e széles föld felett szebb dolog az végeknél?” A
következő két sorban megismerhetjük annak a csodás tájnak a szépségét, ahol
végvári vitézeink portyáznak. Az első versszakot követő két pillér közé zárt
három strófában a költőből pozitív gondolatok törnek felszínre. Megismerhetjük
a katonák, a vitézek életét és a harcokért való lelkesedésüket. „Ellenség
hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul.” Mindennek az ötödik
versszakban ad nyomatékot a költő. Itt tudjuk meg igazából, hogy miért is
érdemes a végvári vitézek közé tartozni. Majd az összegzést követő három
strófás szakasz azt mutatja, hogy a katonák élete szenvedés is egyben.
Otthontalanok, nincs hova hazatérniük, kivéve a „nagy széles mezőt” és a
palotájukat, az erdőt. A mulatozásuk az éhségből, szomjúságból és a csata utáni
fáradozásból áll. Mint minden háborúban, itt is veszítenek katonákat, akik
gyakorta hősi halált halva „sok vad s madár” táplálékául szolgálnak. Végül, a
vers befejezéseként a költő áldást kér Istentől a végvári vitézekre.
Balassi
e versében paradoxonnal fejezi ki a vitézi élet szépségét és nyomorúságát
egyszerre.
A
reneszánsz korszakot követte a barokk, mely mint irodalomtörténeti korszak a
16-17. századra tehető. Jellemzője a nagymértékű túldíszítettség, a
monumentalitás, az érzelmek ábrázolására az erős érzékiség, az emelkedett
hangulat, az eposz kötött formája. A 17.
századi barokk főúri irodalom kiemelkedő képviselője Zrínyi Miklós.
Költészetére nagy hatással volt az olasz barokk kultúra. Amellett, hogy
irodalmunk jeles alakja, remek hadvezér és politikus is volt egyben. A magyar
hadak fővezéreként nagyon sikeresnek bizonyult a török hódítás és benyomulás
ellen. A legkorszerűbb hadviselési ismeretekkel rendelkezett, melyet
hadtudományi írásaiban hagyott ránk.
Zrínyiben
a törökkel vívott, ám a Habsburgok által nem támogatott harcai és a harmincéves
háborúban szerzett tapasztalatai érlelték meg azt a felismerést, hogy a
magyarságnak a maga erejéből kell kiűznie a törököt. Ennek az elképzelésének
művészi megfogalmazása a Szigeti veszedelem című eposz, melyben Szigetvár
1566-os ostromát, a várvédők és dédapjának, Zrínyi Miklós kapitánynak hősies
küzdelmét és halálát, a törökök felett aratott győzelmét énekli meg.
A
mű célja, hogy a magyarságot a török ellenes harcra buzdítsa. Zrínyire
nagymértékben hatott Homérosz, Vergilius és Tassó munkássága. Az egész eposz
terjedelme 15 ének, 1566 strófa. A barokk stílus műben a Szigeti vár védőjét
ismerhetjük meg, aki a törököktől próbálja megvédeni a várat. Ezt a történetet
Zrínyi verses formában tárja elénk. Ír a magyarságról, a törökökről, a török
szultánról is. Az első hat énekben az ostrom előkészítését ismerhetjük meg. Az
eseményeket az égi hatalmak indítják és azok is zárják le. A török sereg Isten
büntetése a magyarokra nézve. A következő 7 énekben zajlik az ostrom. A költő a
tizenötödik énekkel zárja le művét, melyben Zrínyi elestének körülményeit
történelmi hűséggel adja elő. Zrínyiék hősi helytállása kiengeszteli az istent.
A szigetvári hősök megdicsőülnek. A mű verselése Zrínyi-strófa, bokorrímmel
egybekapcsolva. A strófákat négyütemű 12 szótagos sorok alkotják.
Mindkét
költő munkásságából a tisztességért, a jó hírnévért harcoló, hazájukat
önfeláldozóan védő hősök képe rajzolódik. Ez a magatartás meghatározó vonzása a
16-17. századi magyar kultúrának, hiszen ebben az időben Magyarország az
európai kereszténység védőbástyája.
Forrás:
Házi dolgozatok könyve 1. – A kezdetektől a felvilágosodás irodalmáig –
Szerkesztette: Maczák Edit – ITEM Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése