I. A stílusirányzat
II.
a) A francia dráma jellemzői
b) Történelmi környezet
c) Neves alkotók
- Corneille
- Racine
- Moliere
d) Neves gondolkodók
III. Összegzés
A
barokkal szinte egy időben, olykor egymással keveredve fejlődött ki a 17.
század közepe körül a klasszicizmusnak nevezett stílusirányzat, mely a
racionalizmust és az antik művészet normáit tekintette irányadónak.
E
normák merev szabályokká formálódtak, s ez leginkább a francia klasszicista
drámában mutatkozott meg. Elutasítják a képzeletet, fantáziát, mindennek
valószerűnek kell lennie.
A
hármas egység követelménye szerint egy helyszínen, behatároltan egységes időben
(egy nap alatt) és mellékszálak nélküli egységes cselekménnyel játszódik a
dráma.
Követelménye
a mértéktartás, az illendőség, a valószerűség, a harmónia, az erkölcsi nevelés.
Ez
időben már a maihoz hasonló színházépületek voltak, függönnyel. A női
szerepeket már nők alakították. Díszleteket alig használtak, inkább kellékeket.
A jelmezek nem voltak korhűek.
A francia klasszicista
dráma
kialakulásának történelmi közegét XIV. Lajos (1643-1715), a Napkirály kora
adta. Udvarát az irodalmi illedelmesség és a polgári józanság határozta meg. Az
államrendszer hatására az irodalom is a törvényekhez, szabályokhoz
alkalmazkodott.
Az
irodalom neves képviselői közé tartozik Pierre
Corneille drámaíró (Cid), akinek művében a szenvedély és a kötelesség
ütközik össze, központi érték a becsület.
Jean Racine, tragédiaíró
(Phaedra)
művében a szenvedély és a kötelesség harcából a szenvedély kerül ki győztesen.
Moliére, aki a színpadi komédia
koronázatlan királya, a modern európai színház megteremtője, jellemeiként a „polgár”
típusát ismerhetjük meg.
Az
irodalmi szabályok kódexe mellett a 17. századi francia kultúrát erősen
befolyásolta két filozófus: Descartes és Pascal.
A racionalizmus (az ésszerű filozófia) megalkotója Descartes, aki kimondja,
még a létnek is a ráció, a tudat az alapja. Szállóigévé vált mondata: „Cogito
ergo sum” – Gondolkozom, tehát vagyok! Ő a matematikai gondolkodás tisztaságát
tette filozófiája alapjává: az analitikus matematika és az analitikus filozófia
megteremtője.
A
racionalizmus filozófiai irányzat, amely a megismerés végső forrásának a
rációt, a józan észt, a gondolkodást tekinti.
Az
irányzat a felvilágosodást készítette elő, és abban teljesedett ki.
Pascal a janzenizmus, vagyis a
protestantizmushoz közel álló katolikus irányzat vezetője, aki az eleve
elrendelés tanát vallotta, példának a szigor erkölcsi elvek szerint való életet tekintették.
A
francia klasszicizmus olyan alkotókat és alkotásokat teremtett, hogy egész
Európa művelődéstörténetében meghatározóvá váltak.
Forrás:
Házi dolgozatok könyve 1. – A kezdetektől a felvilágosodás irodalmáig –
Szerkesztette: Maczák Edit – ITEM Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése