2014. márc. 17.

A francia klasszicizmus, a francia klasszicista dráma





I.       A stílusirányzat
II.
a)      A francia dráma jellemzői
b)      Történelmi környezet
c)      Neves alkotók
         -        Corneille
         -        Racine
         -        Moliere
d)      Neves gondolkodók
III.    Összegzés

A barokkal szinte egy időben, olykor egymással keveredve fejlődött ki a 17. század közepe körül a klasszicizmusnak nevezett stílusirányzat, mely a racionalizmust és az antik művészet normáit tekintette irányadónak.

E normák merev szabályokká formálódtak, s ez leginkább a francia klasszicista drámában mutatkozott meg. Elutasítják a képzeletet, fantáziát, mindennek valószerűnek kell lennie.

A hármas egység követelménye szerint egy helyszínen, behatároltan egységes időben (egy nap alatt) és mellékszálak nélküli egységes cselekménnyel játszódik a dráma.

Követelménye a mértéktartás, az illendőség, a valószerűség, a harmónia, az erkölcsi nevelés.

Ez időben már a maihoz hasonló színházépületek voltak, függönnyel. A női szerepeket már nők alakították. Díszleteket alig használtak, inkább kellékeket. A jelmezek nem voltak korhűek.

A francia klasszicista dráma kialakulásának történelmi közegét XIV. Lajos (1643-1715), a Napkirály kora adta. Udvarát az irodalmi illedelmesség és a polgári józanság határozta meg. Az államrendszer hatására az irodalom is a törvényekhez, szabályokhoz alkalmazkodott.

Az irodalom neves képviselői közé tartozik Pierre Corneille drámaíró (Cid), akinek művében a szenvedély és a kötelesség ütközik össze, központi érték a becsület.

Jean Racine, tragédiaíró (Phaedra) művében a szenvedély és a kötelesség harcából a szenvedély kerül ki győztesen.

Moliére, aki a színpadi komédia koronázatlan királya, a modern európai színház megteremtője, jellemeiként a „polgár” típusát ismerhetjük meg.

Az irodalmi szabályok kódexe mellett a 17. századi francia kultúrát erősen befolyásolta két filozófus: Descartes és Pascal.

A racionalizmus (az ésszerű filozófia) megalkotója Descartes, aki kimondja, még a létnek is a ráció, a tudat az alapja. Szállóigévé vált mondata: „Cogito ergo sum” – Gondolkozom, tehát vagyok! Ő a matematikai gondolkodás tisztaságát tette filozófiája alapjává: az analitikus matematika és az analitikus filozófia megteremtője.

A racionalizmus filozófiai irányzat, amely a megismerés végső forrásának a rációt, a józan észt, a gondolkodást tekinti.

Az irányzat a felvilágosodást készítette elő, és abban teljesedett ki.

Pascal a janzenizmus, vagyis a protestantizmushoz közel álló katolikus irányzat vezetője, aki az eleve elrendelés tanát vallotta, példának a szigor erkölcsi elvek szerint való  életet tekintették.

A francia klasszicizmus olyan alkotókat és alkotásokat teremtett, hogy egész Európa művelődéstörténetében meghatározóvá váltak.

Forrás: Házi dolgozatok könyve 1. – A kezdetektől a felvilágosodás irodalmáig – Szerkesztette: Maczák Edit – ITEM Könyvkiadó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése