Hizli József (Zalár József 1825-1914): Éjjeli előörsön

 

Mikor, mikor imádják már a népek
A szent szabadság édes istenét?
Mikor csókolják testvérek gyanánt, nem
Judás lélekkel egymást – szerteszét?

Meddig kell még gyilkolni a szabadság
Nevében, mint öldöklő tigrisek?
Ó emberség ragyogtasd már fölöttünk
Napod, szörnyűk e vadon éjjelek!

A lélek szellemednek része, isten!
Te mindent látsz, s őt vaknak engeded;
Egy intés tőled és megismered, s a
Világ szabad lesz, mint teremtetett.

De mostan öljünk! Hogy mint a korányból,
Vérből keljen ki szebb kor nappala;
S bár fájjon a sziv, szentebb a szabadság
Hogysem ne kelljen érte fájnia.

Az éj sötét; én fényes fegyveremmel
Őrt állok itt az ellenhez közel,
Ki észre sem veszi… a szelleméjben
A legdrágább szó ekkép hangzik el.

’Állj meg, ki vagy?’ „Barát!” ’Jó, úgy mehetsz! De
Ha ellen volnál, halnod kellene;
Ki a szabadság ellensége, annak
Minden magyar halálos ellene.

De im kiviradt… fölváltnak… Viradj föl
TE is vakságnak átkos éjjele!
S mint engem más őr, a vakságot is más
Szelidebb nemtő váltsa föl vele!

Forrás: Nemzetőr. Kiadja Vahot Imre. 20. szám. Budapest, nov. 17. 1848.