Tóth Kálmán (1831-1881): Emléksorok

(S. Lóra barátnőmnek, mint távozandó arának.)

Még nehány rövid nap…
És csak lelkem láthat,
Mely az emlék szálán
Huzódik utánad.
Legédesb emlék ez
Egy szép multnak éke…
A tiszta barátság
Legszentebb emléke!

Mit adjak emlékül?…
Lásd… bucsudalt zengek,
Tanujeléül egy
Mélyebb rokonszenvnek.
Vedd tiszta lélekkel…
s ha leendesz távol;
Olvasd: hogy mit kaptál
A dal hű fiától.

I.
Nem kivánok szóval
Semmi boldogságot,
Azt tiszte lelkedben
Ugy is feltalálod…
Nap a tiszta lélek…
Mely a bánat könnyét
Felszáritja – ha tán
Arcáinkra ömlék…

Még is, hogy ha néha
Elnyomand a bánat
S szomorúság fedi
Elborult orcádat;
Gondold meg: hogy más, még
Jobba szenved távol…
S ilyenkor emlékezz
A dal hű fiáról!

II.
Légy könyelmű, vidám,
Mélyen sohse érezz…
A legnemesb érzet
Sorvadásig vérez.
Legszentebb szerelmed
Mint guny tárgya vész el…
Nyomd el a sziv szavát
A jéghideg ésszel.

Ne higyj senkinek se…
Légy szilárd mint szikla,
Mely a hullámokat
Bátran veri vissza.
Igy ha boldog nem is
Ámde nyugodt leszesz
Boldogtalan az, ki
Nagyon mélyen érez.

De hogy ha már érzesz,
Vagy érzeni fognál,
S a mit nem kivánok,
Talán csatlakoznál,
S kigunyolt szivekről
Gondolkozol távol…
Rólam is gondolkozz
A dal hű fiáról.

III.
Hol vígan rengető
Bölcsőd fája termett:
Hol a porban játszál
Mint gondatlan gyermek;
Hol termett menyasszony
Koszorúd virága;
Szent legyen előtted
A magyar hazája!

Imádd nemzetedet…
Hazád édes képe
Szent oltárként álljon
Szived közepébe!…
És ha majd érette
Imádkozol távol:
Emlékezz meg rólam
A hon hű fiáról!

Forrás: Remény. Szépirodalmi és művészeti folyóirat. Kiadja és szerkeszti Vahot Imre. I. kötet. Eisenfels és Emigh Könyvnyomdája Pest, 1851.