Bútól terhes szívem súlyát már magamban nem bírom
menjünk együtt Szádábádba, menjünk, ringó ciprusom!
Odalent a kikötő, hatevezős csónakon
menjünk együtt Szádábádba, menjünk,ringó ciprusom.
Menjünk együtt játszani, az idő majd eltelik,
új szökőkútból iszunk, Treznim vize felszökik,
nézzük, hogy a sárkány szája ontja élet-csöppjeit,
menjünk együtt Szádábádba, menjünk, ringó ciprusom.
Menjünk együtt kóborolni tó körül, fák alatt,
nézzük meg a palotát, mennyi szép új árnyalat,
énekeljünk hangot váltva gázeleket,
sárkikat,
menjünk együtt Szádábádba, menjünk, ringó ciprusom.
Kérj anyádtól engedélyt, zent imára, pénteken,
egy napot majd elcsenünk a zord világtól, édesem,
kikötőig, halk utcákon, nem vesz észre senkisem,
menjünk együtt Szádábádba, menjünk ringó ciprusom.
Nem lesz ott más, csak mi ketten és egy énekes kísér,
ott Nedim vár válaszodra és ha szád „igen”-t ígér,
már aznapra, buja szépség, minden gondja véget ér,
menjünk együtt Szádábádba, menjünk, ringó ciprusom.
Ford.: Vas István
Forrás: Uj Idők LI. évf.
10. szám Bp., 1945. október 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése