Örökkön állnak jaj a börtönök!
S Karaffa bősz pribékjei ma is
Itt járnak még közöttünk, dőltszemű
S alattomos vigyorral. Kémlelő
Tekintetük ugy csügg a kiszemelt
Delikvens testén, mint fojtó hurok.
Nincs rajtuk páncél-ing, se csörrenő
Sisak, miként a feledésbe hullt
Tizenhatodik század esztelen
Fanatizált bigottjain. Ezekből
Is lót-fut még elég: ma is divat
Az inkvizíció! De őrjítőbb
A láthatatlan börtön, hol a test,
A kéz, a láb, a hajló törzs szabad
S a lélek fetreng őrlő
rozsdamart
Bilincsbe törten! Százszor kínosabb
A tépett szárny, a föld porába gyűrt
Letorkolt vágy s keresztrevert remény!
Millió börtön áll és millió
Pribék nyúl érett álmaink után,
Kedvünk hamvát a kór lefésüli;
Fakul a hit, a szenvedély kilobban,
Fáradt és félve dajkált örömök
Beteg gyümölcse széthull magtalan.
Mi lesz velünk? Micsoda hádeszi
Kín-létrát tart elébünk még a sors?
Ó, ember! önző céljaid heve
Hová vezet? Mely vágy szelébe hajt
E fénytelen, reménytelen pokol?
E fénytelen, reménytelen pokol?
Örökkön állnak jaj a börtönök!
(1944)
Forrás: Uj Idők LI. évf.
10. szám Bp., 1945. október 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése