Keskeny szállodaszobák mélyein panasz lobog,
leng a lámpafüstön át, leng a lámpafüstön át.
Titkon őrzi szürke-zöld tükre ócska üvegén
elvillant szemek nyomát, elvillant szemek nyomát.
Ingólábú asztalon szétdobálva öltönyök,
holttetemnek tartanád, holttetemnek tartanád.
hosszú, üres folyosót papucs talpa verdesi,
rejtelem csoszog tovább, rejtelem csoszog tovább.
Kínok érverése ver, dobban a csupasz falon,
szögverte sok seben át, szögverte sok seben át.
Még a padlás fája él, fejed fölött felropog,
hallod az idő fogát, hallod az idő fogát.
Jaj, ki némán, egyedül hal meg majd tibennetek,
elhagyott hotelszobák, elhagyott hotelszobák!
Ford.: Vas István
Forrás: Uj Idők LI. évf.
10. szám Bp., 1945. október 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése