Vagyunk a Szerelem-Nagyúr hű rabszolgája, életem,
vagyunk a gőgös szenvedély örök szultánja, életem.
A szomju szivtől meg ne vond szépséged édes záporát,
a vad vadonban tulipán bús szirma várja, életem.
Mélyünkbe rejtett gyöngyökért a kapzsi végzet vért fakaszt,
szivünkbe váj s a szellem uj tárnáit tárja, életem.
A lélek ősforrásain tűrj homályos bánatot,
vagyunk az ozmán büszkeség szine-virága, életem.
És Báki verse körbejár, mint ünnepélyen serlegek,
mert bennünk maga Dsámi jött e lakomára, életem.
Ford.: Vas István
Forrás: Uj Idők LI. évf.
10. szám Bp., 1945. október 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése