Kemény István: Az örök Dickens (1812-1870)

I.

A napokban volt 75 éve, hogy Dickens meghalt – é munkái ma is a legelső helyek egyikét foglalják el azon a listán, amely az igazán nagy könyvsikereket tünteti fel. A könyvesboltok legkeresettebb cikkei közé tartoznak, kelettől nyugatig, tekintet nélkül országra, nyelvre, társadalmi beállítottságra. De a legérdekesebb, hogy milyen nagy népszerűséghez jutottak Dickens írásai Szovjet-Oroszországban. Az új orosz kiadásban sok millió példányban forog közkézen a „vörös Dickens” három-négy főműve és az Izvesztija meg is magyarázta a iker okát: Dickens mindig gyűlölte a társadalmi igazságtalanságokat és életének első percétől az utolsóig a szegények pártján foglalt helyet.

A megindokolásban sok az igazság. Dickens értett ahhoz: hogyan kell az igazságot minden irányban kimondani. Minden irányban: felfelé és lefelé egyaránt.

II.

Még életében szerte a világon vagy négymillió példányban fogytak el regényei. Halál azután csak az angol kiadás újabb négymilliót jelentett. Amikor pedig 1933-ban két nagy angol napilap ajánlotta fel olvasóinak kedvezményes áron Dickens összegyűjtött műveit, az eredmény újabb négymillió példány volt. Ha ezekhez a számokhoz hozzávesszük a Dickens-regények statisztikáját a föld különböző országaiban, csillagászati számot kapunk. Soha ilyen írói karriert még nem látott a világ.

Ez azonban mind a tegnapelőtt vagy a tegnap problémája. A ma népszerűségének mégis csak lehet valamilyen rendkívüli oka. Mozgalmas, feje tetejére állított világ volt az, amelyben a Pickwick Club napvilágot látott. Dickens maga mondja el, hogy milyen volt ez a világ. Beszél a minden képzeletet felülmúló panamákról,a választási visszaélésekről, a leitatás módszerének félelmetes terjedéséről. Azután beszél a gyárakban éhbérekért dolgozó, beteges, csenevész kisgyermekekről és az adósok börtönéről, amely százával nyeli el azokat, akik nem tudják előteremteni a pénzt a legszükségesebbre. A Pickwick Club megjelenésének évében úgy látszott, hogy Anglia polgárháború szélén áll. A politikai, ipari és agrárjellegű nyugtalanságok egymást követték, a választójogi harc megmozgatta az utcát, a gyárvárosokban a munkások megostromolták a gépeket. Az ifjúsági szervezetek mindenfelé radikális reformokat sürgettek és forradalmi hírek érkeztek a világ minden pontjáról. Felmerül a vád: a liberalizmus túltengése a gazdaságilag gyengébb rétegeket kiszolgáltatja az erősnek. Az átalakulás előjelei a legkülönbözőbb vonatkozásban jelentkeznek. A technika háttérbe szorítja a szellemtudományokat, a természettudomány a filozófiát.

1934-ben az angol reformparlament megszavazza az új szegénytörvényt. A helyzet ebben a vonatkozásban is már valóban tűrhetetlenné vált. Valamilyen hamis szentimentalizmus következtében odáig fejlődtek a viszonyok, hogy a szegényekről – túlságosan gondoskodtak. Olyan sokféle úton-módon biztosították a rászorulóknak az állami támogatást, hogy ez a segítség több mint a dolgozók alacsony munkabére. A legrosszabb üzlet volt tehát munkát keresni. Ezzel az állapottal szakított a törvény, amely a közpénzsegélyek megszüntetésével a szegény néprétegeket természetbeni ellátáshoz igyekezett juttatni. A reform ellen széles és hatalmas ellenzék vonult fel. Soraiban ott volt Disraeli csak úgy, mint Carlyle, a konzervatív Times és maga Dickens is. A harc nemcsak elméleti, hanem gyakorlati is. A Twist Olivér megmutatja a házasságon kívül született gyermekek szörnyű sorsát és annak az igazságtalanságát, hogy az új törvény főképpen az anyát teszi felelőssé ezeknek a gyermekeknek a felneveléséért. De küzd a Twist Olivér a szegényházi rendszer ellen is. Mr. Bubble, a gonosz szegényházi elöljáró nem kitalált figura, nem egyéni különösség, hanem típus. Aminthogy a Nickleby Miklós rettenetes iskolája sem a fantázia szülöttje. A york-shire-i iskolák elhanyagoltsága ismételten kiváltotta a felháborodások viharát az angol közvéleményből. Üzlet volt az iskola, semmi más. A lényeg az: fizessenek a gyermekekért, amennyit csak tudnak, hogy azonban a pénzrét milyen ellenszolgáltatást kapnak a növendékek, az már ezeknek az iskoláknak a belügye. Ami pedig az oktatást illeti: még sokkal később, 1858-ban is megállapítja egy bizottsági jelentés, hogy a york-shire-i iskoláknak működő tanerők közül mindössze öt százalékának van meg az előírt képesítése.

Feje tetejére állított világban kezdte meg pályáját Charles Dickens, és ma is a feje tetején áll a világ. Akkor sem alakult még ki a holnap képe, ma sem. Vajon nagy népszerűségének nem ez az egyik legfontosabb magyarázata?

III.

Úgyszólván egyedül elégítette ki a Viktoriánus korszak szellemi szükségletét. Nem maradt el természetesen az anyagi eredmény sem. Erre annál nagyobb szüksége volt, mert rengeteg nélkülözésen ment keresztül, mire a népszerűségig eljutott. Festőműhelyben volt inas, gyermekéveinek jelentékeny részét pedig az adósok börtönében töltötte. Apját, aki képtelen volt kilenc gyermekéről gondoskodni, folytonosan elborították az adósságok, a hitelezők pedig minduntalan az adósok börtönébe záratták. Az öreggel azután az egyszerűség kedvéért börtönbe vonult az egész család: mit is kezdtek volna kinn a nagyvilágban a családfő keresete nélkül? A nyomor nagy volt és életének ezeket a megpróbáltatásait soha többé nem felejtette el. Emléket állít ezeknek az éveknek a Copperfield Dávidban, ahol egyébként felvonul környezete is; a Kis Dorritban, ahol az adósok börtönét eleveníti meg és a Twist Olivérben. Sok helyütt nehéz elválasztani a valóságot a költészettől, a fantázia munkáját a valóban megtörtént események regisztrálásától.

Azután lassanként javulni kezdett a sora. Korrektornak került egy londoni újsághoz és innen már könnyű volt az átnyergelés az újságírói pályára. Ezen a területen is megállta a helyét. Úgy ismerték, mint a legjobb és leggyorsabb angol újságírók egyikét. Persze ez a gyorsaság is relatív valami. Egy alkalommal például Edinburghban nagyszabású banketten a Times képviseletében Dickens jelent meg. Az elhangzott beszédekről azután részletes tudósítás jelent meg a lapban, amellyel a lord nagyon meg lehetett elégedve, amint azt reánk maradt köszönő sorai bizonyítják: „Hétfőn délben 12 órakor hagyta el tudósítójuk Edinburghot és pénteken már itt volt kezünk között a Times példánya, amely kimerítően beszámolt a mi bankettünkről. A jó utak, a váltott postalovak és a nyomda országunkban még nem produkált ehhez hasonlót.”

Azután belekóstolt az irodalomba, és ez az első kiruccanás sikerrel járt, a koldusszegény fiatalember anyagi helyzete rohamosan javulni kezdett. Alig néhány év leforgása alatt Anglia legünnepeltebb poétájává és egyik leggazdagabb emberévé vált. ezt a gazdagságot idővel azután csodálatosan fejlett üzleti szellemmel tudta növelni. Erre legjellemzőbb kiadónak sűrű változtatása. Először egy jelentéktelen kiadóval állapodott meg abban, hogy kétszáz fontért ír számára regényeket. Mire az első kéziratot le kellett volna szállítani, már megegyezett a híres Bentleyvel ötszáz fontban. A következő évben önhatalmúlag felemeli a honoráriumot hétszázötvenre, de még időt sem ad kiadójának a gondolkodásra és máris egy harmadikkal kezd tárgyalni. A végén elérkezett odáig, hogy egyetlen regényéért négyezer fontot kapott, ami bőségesen elegendő volt ahhoz, hogy belőle kifizethesse a szerződésszegésből származó költségeket.

IV.

Volt idő, amikor igyekeztek minél több rosszat mondani Dickensről. Felhozták alakjainak homályosságát, regényeinek laza kompozícióját és ezernyi mást. Azután ismét olyan idők jöttek, amelyek mindenki fölé igyekeztek őt emelni. Úgy beszéltek róla, mint aki a tizenkilencedik század egyetlen reformátora volt. Túlzott az egyik beállítás és túlzott a másik. Hiszen ha annyira elhibázottak lettek volna Dickens írásai, akkor nem őrizték volna meg népszerűségüket évtizedeken keresztül. (És nem derült volna ki például a néhány évvel ezelőtt rendezett körkérdés alkalmából, hogy az angol írók szemében még most is Dickens a legnépszerűbbek egyike. Pedig a nyilatkozók között olyan ember is volt, mint Edgar Wallace, aki kereken kijelentette: „Egy kedvenc íróm van és az Charles Dickenst.”) De a másik oldal dicsérete sem mindenben igazságos. Dickens fölvetett problémákat, de nem először és nem utoljára. Az adósok börtöne ellen már Defoe is küzdött. Ami pedig a többi reformot illeti, az iskolaügy, szegényügy és igazságügy korszerű átalakítását, az mind idősebb, mint Dickens. Sőt, a harc azok megvalósításáért folyt tovább Dickens után is.

V.

A nagy Dickens-regény utolsó fejezete tíz évvel ezelőtt zajlott le. Meghalt Dickens utolsó fia és halál azután napvilágra kerültek az addig féltve őrzött, a nyilvánosság elől gondosan elzárt dokumentumok. A levelek is, amelyek első ízben derítettek világosságot Dickens különös házaséletére. Henry Dickens halálában volt valami kísértetiesen sorsszerű. A régi jó idők poétájának, a karácsonyi ünnepek felejthetetlen megörökítőjének fiát karácsony napján gázolta el a londoni utcán az új idők reprezentánsa, egy rohanó automobil. Henry Dickens meghalt. Mint a legújabb statisztika bizonyítja: a Dickens-romantika él tovább.

Forrás: Uj Idők LI. évf. 10. szám Bp., 1945. október 6.