Kisasszony
gyere ki
kékbe zöldbe
fehér cipellőbe
piros keszkenőbe
Jó lenne
hullani
kéklő kedve
mélylő szerelembe
magasló vizekbe
Szerelem
szánalom
kell minékünk
elfagyott az éltünk
ha nem jössz ki végünk
Nélküled
a nap is
teng az égen
bú lakik szemében
inség az ölében
Nélküled
a határ
rothad ázik
búza gazra válik
a világ csatázik
Elég volt
jöjj ki végre
a földünk színére
csak akkor lesz béke
(Párizs, 1944. július)
Forrás: Uj Idők LI. évf.
10. szám Bp., 1945. október 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése