Oh, purzicsán, te drága illat,
Te aranyhaj az ifjúságom,
Első kincse a diák-kornak,
Te messze füst, te messze álom.
Aki fonom selyempapírban
Hosszúra nyúltál selymes lágyan,
S karikákat küldtél szívemre,
Amikor vágyat ért a vágyam.
A nikotin legelső csókját
Szerelmesen te tőled kaptam,
A te álmod lengett köröttem
A kisvárosi alkonyatban.
Ifjúságom is purzicsán volt,
A Végzet papírba sodorta,
Rágyújtott és megszentelt füstjét
Elfújta, jaj, a csillagokba.
Forrás: Új Idők XLVIII. évf. 52. szám Bp., 1942. Karácsony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése