Ghazel

- Báki divanjából* -

Hogyha szó van bimbó ajkról, rózsaarczról, téged illet;
Hogyha szó van bútól sebzett fülmiléről, engem illet.
Hogyha szó van mézes ajkról, jácint fürtről, rózsa arczrul,
Jázminkeblü szivetrabló szép ciprusról, téged illet,
Hogyha szó van kis patakról, mely hömpölyg a ciprus körül,
Arczát földön hentergető szerelmesről, engem illet.
Hogyha szó van ármányhaju, büvös fürtü cselszövőrül,
Büvész szemről és kegyetlen pillantásról, téged illet,
Hogyha szó van szomjas ajkról, bomlott lélek, - betege szivről,
Búbánatnak szegletében bus betegről, engem illet.
Hogyha mondják: az üdv honát romba dönti, elpusztitja,
Az ő álnok, h ütlen csalfa tekintete, téged illet.
Hogyha Baki azt állitja: van őrült, mint Ferhed s Medsnun
Lelkétől is megfosztatott hü szerelmes, engem illet.

Törökből fordította: Erődi Béla

(* Báki a törökök legnagyobb lantos költője, élt I. Szulejman szultán idejében, meghalt 1008-ban. Divan: versgyűjteményt jelent.)

Forrás: Hunyadi-album. Szerkesztették Szabó Endre és Szathmáry György. Budapest, Athenaeum 1878.